Közép-európai hobo blues

Jártam az úton, mit keresztfák kisértek,
Jártam a földön, ami még megmaradt,
Jártam a réten, hol tankok legeltek,
Jártam az erdőn, hol nincs többé vad.

Éltem a városban, bűnben és mocsokban,
Elhagyott falvakban kutyák között,
Háltam az ég alatt, csillagos sátorban,
Temetők dombjain, rácsok mögött.

Nincs semmim, mit másokra hagyhatnék,
Nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent,
Néha még álmodom, már nem félek,
Eddig még bármiben hittem is, mind tönkrement.

Láttam egy kisfiút, szemével könyörgött,
Láttam at anyját, a tükörnél állt,
Láttam az apját, parancsra nevetett,
Parancsra aludt, és parancsra várt.

Hallottam szónokot, mind harcról locsogott,
Hallottam költőt, a kocsmában sírt,
Hallottam prófétát, őszintét, szerényet,
Becsapott mindenkit, akit csak birt.

Nincs semmim mit másokra hagyhatnék,
Nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent,
Néha még álmodom, már nem félek,
Eddig még bármiben hittem is, mind tönkre ment.

Nincs semmim mit másokra hagyhatnék,
Nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent,
Néha még álmodom, már nem félek,
Bármiben hittem is, mind tönkre ment.

Nincs semmim mit másokra hagyhatnék,
Nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent,
Néha még álmodom, már nem félek,
Eddig még bármiben hittem is, mind tönkre ment.

Legyen ez egy őrült vágy

Mond mit adhatnék neked?
Te más vagy mint én!
Mégis álmodom veled!
Eltévedhetnék...
Elképzelt érintés az éjben,
Nem bűnös vallomás!
Nekem ott aki véd, aki vár, aki félt,
Nem történt semmi más!

Legyen ez egy őrült vágy!
Legyen ez egy őrült kéj!
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen ez egy őrült kéj,
Egy pillantás, egy álom, égi fény,
Mi sosem lesz enyém!

Volt, hogy elhittem neked,
Minden szép lesz.
Vár egy újabb állomás,
Veled egy újabb élet.
Kettőnkről szólt egy tánc az éjben,
És tudtam nincs tovább...
Nekem ott aki véd, aki vár, aki félt,
Nem történt semmi más...

Legyen ez egy őrült vágy!
Legyen ez egy őrült kéj!
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen ez egy őrült kéj,
Egy pillantás, egy álom, égi fény,
Mi sosem lesz enyém!

Kell néha más szívével láss,
Ne engedd túl közel hozzád.
Egy néma perc, egy pillantás,
Legyen ennyi, semmi más...

(Legyen ez egy őrült vágy... Őrült vágy...)
Mit el nem mondhat szó...
(Őrült vágy...)
Őrült vágy...
Legyen ez egy őrült kéj...
Legyen az enyém!
Mit el nem mondhat szó...
(Őrült vágy...)
Legyen ez egy őrült kéj...
Egy pillantás egy álom,
Égi fény, mi sosem lesz enyém!
(Őrült vágy...)
Legyen ez egy őrült vágy,
Legyen ez őrült kéj,
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen az enyém...

Legyen az enyém...

Halacska

Enyém a nagyvilág, de én mégis itt vagyok
Kicsike hal, nekem ami jut, annyi elég
Megtanítom rá, akiket majd magam mögött hagyok
Hogy szépnek lássák az akvárium üvegét

Nekem őrült isten kell, aki fölöttem áll
És tombol, mint egy részeg rock and roll sztár
Akiről azt hinnéd, hogy nem éli túl a koncertet
De megcsinálja, és a végén tapsra vár

Vakítják a fények
Semmit se lát
Énekli őszinte kis dalát
Azt, hogy:

Úszkálj kicsi halacskám
Kifoglak téged lassacskán
Mert imádlak édes kis dögöm
A szálkáid majd kiköpködöm

Minden éjszakán, ha elnyom az altató
Cápa leszek, aki szomjazza a vért
A déli tenger langy hullámait átszelő torpedó
Száguldom a felszín alatt feléd

Véget ér az álom
Felébredek
És a cápákban igazán nem is hiszek

Úszkálj kicsi halacskám
Kifoglak téged lassacskán
Mert imádlak édes kis dögöm
A szálkáid majd kiköpködöm

Úszkálj kicsi halacskám
Kifoglak téged lassacskán
Mert imádlak édes kis dögöm
A szálkáid majd kiköpködöm

Úszkálj kicsi halacskám
Kifoglak téged lassacskán
Mert imádlak édes kis dögöm
A szálkáid majd kiköpködöm

Kicsit feldob

Kicsit feldob és alám áll,
Este van, messze ellátok.
Az autó áll, a nadrágon él,
Sörhab alatt a sárkányvér.
De ennyi béke nincsen úgyse,
Kolbászt a reggeli kelőknek,
Pirost a régi szádra és,
Gitárt a hátsó ülésre.

Beteg növények az ablakban,
Biciklit a falhoz tenni,
Ugyanúgy, mint régen,
Újra körbenézni, megint semmi.

És te azt hiszed, engem csak lábak hoztak ide,
Az autómban galamb a gázpedál,
Ki olyan szerelmes, hogy mindegy, hogy kibe,
És egy kicsit feldob és alám áll.

More than words

Saying I love you
Is not the words I want to hear from you
It's not that I want you
Not to say, but if you only knew
How easy it would be to show me how you feel
More than words is all you have to do to make it real
Then you wouldn't have to say that you love me
Cos I'd already know

What would you do if my heart was torn in two
More than words to show you feel
That your love for me is real
What would you say if I took those words away
Then you couldn't make things new
Just by saying I love you

More than words

Now I've tried to talk to you and make you understand
All you have to do is close your eyes
And just reach out your hands and touch me
Hold me close don't ever let me go
More than words is all I ever needed you to show
Then you wouldn't have to say that you love me
Cos I'd already know

What would you do if my heart was torn in two
More than words to show you feel
That your love for me is real
What would you say if I took those words away
Then you couldn't make things new
Just by saying I love you

More than words

Éjjeli nyugtató

Most már el fog múlni
Nem lesz semmi baj
Jobb lesz és aztán kicsit
Megint jobb lesz
Régóta fontos hogy vagy
Mindegy mit akar
Az a sok ellenség akit
Neked ereszt

Az élet de én vagyok az őrangyalod
Kezemben felhúzott kalasnyikov ragyog
A nap kel fel éppen a hátam mögött
Nagy fehér szárnyakkal ott körözök

A szobádban éjszaka
Te álmodsz és fasza
Dolgok pörögnek végig az agyadon
Éppen lepkét kergetsz amikor
Felkelt a suhogó szárnyam árnya a faladon

De ne félj ez én vagyok az őrangyalod
Kezemben felhúzott kalasnyikov ragyog
A nap kel fel éppen a hátam mögött
Nagy fehér szárnyakkal körözök ott

Ne félj ez én vagyok az őrangyalod
Azt szeretnénk hogy neked ne legyen semmi bajod
Sőt inkább jobb legyen mint a többinek
Senkit ennyire nem szerettek (A Földön)
Mindent szeretsz majd
Minden meglesz párszor
Mások által szépnek mondott életed lesz
Aztán kilépek majd a fehér angyalcájgból
És felhúzom a szőrös patás másik jelmezt
De ne félj ez is én vagyok az őrangyalod
Ne tegyél hirtelen mozdulatot
Tudod kezemben felhúzott
Kalasnyikov ragyog

Éjjel, álmomban

Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban
Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban
Nem láttam, de tudtam, nem láttam, de tudtam,
Hol vagyok és hol van
Mindenhol volt, mindenhol van
Mindenhol volt, mindegy, hol van
Mindegy, hol volt, mindegy, hol van
Elképesztő szeretet, elképesztő, hogy szeretett, elképesztő szeretet
Éjjel álmomban jó helyen voltam
Éjjel álmomban

Ópium

Álom, ringass el álomkór
Angyal, takarj be angyalpor
Félek, elérem a holnapot
Még kérek könnyű altatót

Ének nyílik ajkadon
Édes méreg, millió liliom
Félek, elillan illatod
Még kérek könnyű altatót

Amíg a szív meg nem hasad
Meg nem hasad az ég még
Félek, az éj a mélybe hull
Még kérek, mosolyod ópium

Az emberek megértik

Az emberek megértik,
Ha nem szeretik őket,
Hogy most eléggé olyanok
Lettek a körülmények.
A Nyuszi, meg a Télapó is csak
Bólint, hogy hát ez van,
A filmek, meg a könyvek is,
Csak ők sokkal okosabbak.

A nőd nem akar dugni,
A pasitok, meg élni,
Azér’ néha megvan,
Az ember csak igényli.
A kutyánk a macskánkat
Elmarta tőlünk, pedig kéne,
Hogy elfusson valami előlük.

Ti is inkább féltek
És az okból szerettek,
Hogy biztos nem bánt senki,
Majd ha kedvesek lesztek.
És egyedül a tükörnél,
Egy pár virágszirmot
A csupasz sápadt testre
Tegyél, ha kinyílott
A bent gubbasztó lélek
És úgy kínálja magát
Örökös használatra,
Úgy Istent, fogja magát
És int, hogy érti a vágyat,
Tudja a pompa okát,
S látja, jöhetne bárki,
És ő jön, mer’ igaz barát.

Egyik nap azt találom ki,
hogy másnap százon én nyerek
és nőhegyek vesznek körül,
de nem szeretek egyet sem,
tehát párszor győzök,
de már csak megszokásból.
Aztán egy másik nap tovább futok,
tiszta erőből, ahogy csak tudok,
míg csak fel nem bukok.
Lélegezz!- mondják a doktorok,
de én nem tudok.

Ópium

Írások égnek némán
Máglyán hal meg az értelem
Azt a hajnalt sose feledem
Mikor megborzolt az a szél

Most nincsen más csak a csönd van
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull
Ez a szerelem véget ért

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság

Lezárt szemhéjam vászon
A belső film hosszú álom
Nem ébredek már fel
Többé soha talán

Őrlángra tettél engem
Elhagytál megértettem
Ösztön csak a szerelem
Gyengeség villamosság

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

A ködben tompa földfény
Dereng. Gyilkos örvény
Ránt el ragad messze
Nevünket ne keresse

Többé senki a fába
Kivéstem ha járna
Bárki eztán arra
Ki vagyunk már kaparva

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb
Minden egyes pillanat
A boldogság ágyra jár

Találkozás a Logosszal

Ez egy elalvás előtti csendélet,
ahogy a begyakorolt igék helyett
elküldöm magamról
a legfrissebb híreket.

Később az infrafény átsüti
szúnyoghálóstól az ablakot,
ösztönösen, mint a törzsvendégek,
akik borravalót hagynak ott,

ahol mindig jól érzik magukat-
szóval máris közel az álom,
ez az utolsó éber pillanat,
begombolom kozmikus kardigánom

és integetek annak, aki itt marad.

Akkor találkozom a logosszal,
amikor mindenki álomba merül.
Csillagmintás szoknyában
lebegek galaxisod körül.

A legszebb onnan fentről,
Amikor mellettem kel fel a nap
és versenyt úszik a végtelenben
rengeteg teremtő gondolat.

Etetés

Látod lemegy a nap
Különböző nagyvadak
Mennek bele az éjszakába
Megenni aki árva

Van aki nőt eszik
A diszkóban szétszedik
És a maradványait
Elviszik szobára

De van aki a testből kipiszkálja a lelket
A húst kutyáknak dobja mert nem is az kellett
Nylonzacskóba viszi a szívet
Le a pokolba ott meg jó pénz fizet
Az éjszakai munka, pedig titokban ő is tudja,hogy
A bukott angyalok etetése tilos

És sápadtan feljön a nap
A megszomorítottak
Sőt a megalázottak is
Szép ruhába bújnak

Kiskosztüm vagy öltöny
Mindegy csak ne csöpögjön
A véred a kőre a
Munkahelyi miliőbe

Hivat a főnök: -Mi van veled?
-Semmi csak a szívem beteg
Illetve mintha nem is lenne

Ismeri a tüneteket
Vele is csak ez lehetett
Valamikor régen, és mondja is szépen:
Üdvözöllek babám
Üdvözöllek babám
Üdvözöllek babám a sűrűjében

Méreg

Már első látásra tetszett,
De másodszor sokkal szebb lett,
A harmadikra nem tellett,
De addigra szörnyen kellett.

Azt hitted, melletted marad és ápol,
Ha kéred, elvarázsol,
Veled táncol a szakadék szélén
Az igazi helyetti műanyag élmény.

Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.
Igen,
Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.

A méreg azt súgja: - Tedd meg!
Nekem nem kell a lelked
Én a testedhez alig nyúlok,
Benned mégis lángra gyúlok.

És akkor remegsz majd úgyis értem
Szerelmes leszek, érzem,
És nem engedlek többé szabadon
Enyém a hatalom, a véredet akarom!

Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.
Igen,
Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.

Mesterséges anyagokkal
Őrizteted a testedet,
Megölnek vagy gyógyítanak
A kíméletlen vegyszerek?
Mesterséges anyagokkal
Őrizteted a testedet,
Megölnek vagy gyógyítanak
A kíméletlen vegyszerek
A kíméletlen vegyszerek?
Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.
Igen,
Éget, egyre éget,
Mert méreggel teli a véred,
Benned tombol, ami rombol,
És mindig csak Terád gondol.

Sorozat

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot

Rejtőzz, minden hiába
Öltözhetsz álruhába
Már semmi nincsen ami megkísért
Megvereted magad, hogy sírhass
Lecsúszol, hogy verset írhass
Mindent tudsz, anélkül, hogy értenéd

És mikor itt a reggel
Rájössz, hogy nem veszett el
Csak rajtad is valami átok ül
De túl veszélyes az élet
Túl szeszélyes
Aki fél, csak az menekül

Sínek közt nyugat fénye
Nem vonz az alagút vége
A jobb napok
Nincs benned a régi tűz már
Hiába a folyóra néző ablakok

Bezárt a négy fal végleg
Nincsenek sorozatvégek
Hétágú hajnal kínoz
De nem laksz közel a hídhoz
Ami visszavisz majd az álmaidhoz

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot
Mehetnél messze/messze
Délre, vagy tengerekre
De te folytatod
Nincs benned már kalandvágy
Hiába folyóra néző ablakok

Azt hittem

Azt hittem, kiapadt már a forrás,
Álom marad a hajózás
mind, ami számított volna
nincs se szél, se vitorla

Azt hittem, nincs fegyver a harchoz
bátorság a kalandhoz,
nem jut idő magamra,
senki nem tölt bort a poharamba.

Én egyszerűen nem tudom,
mitől változott meg minden.
Nekem minden sikerült.
Nem sírok mert én akartam
érdemeltem, amit kaptam
minden a helyére került.

Azt hittem, régen átment a
kedves az utcán, hogy nem leszek
soha szerelmes most már
Nincsen időm semmi másra
Csak a pisztoly csövét nyomni a számba.

Csak bekötött szemmel állni a falhoz,
csak imádkozni az őrangyalomhoz
mondani, hogy persze, meg hátha
lesz még idő a holnaputánra

És mindig a rossz sor végére állni
egy régen elment buszra várni
enni aludni és nézni az égre
és könyörögni, hogy legyen vége már.

Én egyszerűen nem tudom,
hogy mitől változott meg minden,
de nekem minden sikerült.
Nem sírok mert én akartam
érdemeltem, amit kaptam
minden a helyére került
Akartam, hogy véget érjen,
túl sok volt már a jóból.
Nekem minden sikerült.
19-re lapot kérek,
nem blöffölök, és nem is félek
a végén minden kiderül.

A föld körül

Nincs időm felkelni ma,
annyira álmodom veled.
Nyitott autón utazunk,
mikor megkérdezed:

Hány hét még a nyár,
és meddig tarthat ez?
Nem tudom, bébi,
dőlj hátra, élvezd!

Csinálunk egy-két kört a föld körül,
rég volt ennyire elmerült
Ma éjjel tiszta báj a táj, de maradni nem muszáj.
Hát menjünk a Holdra fel, van egy út oda, a tej

Hello, búcsúzott a délután,
az élet rövid éld bután.
Nem kell más, csak sebesség,
a vége rossz, de most még szép.

Egy ivóban majd megtudod,
ennyi volt és nem lesz jobb
ennyi volt és nem lesz jobb

Csinálunk egy-két kört és felmerül,
hogy lehet még szeretni emberül.
Ma éjjel tiszta lágy a vágy és nem kell mindig ágy
hát tedd a pultra fel, hogy zárva van a hely.

Magyarország az én hazám,
Budapest a fővároskám.
Csak ott érzem jól magam,
ahol kitörhetem a nyakam.

Egy világ

Ha kérnél, de nem adnak,
teremts Világot magadnak,
és legyen ott egy város,
tengerrel határos,
szépen elrendezve,
ház is legyen benne,
hol tárt ajtókkal várod,
a megálmodott párod,
akivel kéz a kézben járva,
vagy a nagy fa alatt állva,
nem vágytok semmi másra,
csak egymásra, egy másra,
és később sok év után,
nem üldögéltek bután,
azon a korhadozó kérgen,
ami a nagy fa volt még régen.

Jó, nem lesz ez így, tudom,
nem a Világodat unom,
sőt, jó lenne egy város,
ami álmokkal határos,
de azt hiszem, hogy tévedsz,
amikor egyre többször révedsz
a semmibe és várod
a megálmodott párod
akivel kéz a kézben járva,
vagy a nagy fa alatt állva,
nem vágytok semmi másra,
csak egymásra, egy másra,
és később sok év után,
nem üldögéltek bután,
azon a korhadozó kérgen,
ami a nagy fa volt még régen.

Kicsi csillag

Jön le a csillag, kívánom
Leér, elfekszik az ágyon
Kimegyek a kertbe, ha van seb az égen
Nem kell minden áron

Mert ha nincs nő, jó a csillag
Amit egy másik rendszer itt hagy
Tedd ide kis puha cuccaidat
Mert vége van ennek nagyon kicsi csillag

Ma nem oldlak meg probléma
Hagylak feküdni az ágyon
Gyilkold csak egyedül fekve azt
Ami belülről kisüt a hájon

Mert ha nincs nő, jó a csillag
Amit egy másik rendszer itt hagy
Tedd ide kis puha cuccaidat
Mert vége van ennek nagyon kicsi csillag

A világ legvégén

Készséges vagy
És szép
De ha kell, hát megcsúnyulsz
Idegenként is
Az otthonom vagy
Ahogy mohón hozzám nyúlsz
Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap

És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te
Vagy leszek-e én
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén

Szépséges vagy
És kész
Vágyad nem alszik soha
Anyanyelved
A testbeszéd
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán
Vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap

És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én
Nem fáj a kérdés
Hogy van-e igazság
A világ legvégén

Ha egyetlen óra lenne az élet
Az utolsó percét
Benned tölteném

Vízió

Filmet nézel éppen, vagy ez a saját életed
A különbség így utazás közben nem is fontos neked.
Vigyázz rá, hogy soha ne fordítsd meg a tükörképeket,
Visszájára fordulnának az emberi életek.

Nem tudni semmit, az lenne az ideális állapot,
Mikor az ártatlan naivak álmát nyugodtan alhatod.
És nem menekülni, egyre újabb agyat korbácsoló
Ködös révületbe, mely ingatag, mint a civilizáció.

Hittük, hogy van másik világ,
Ami adható az kapható
A tükör végül összetört,
Szertefoszlott minden vízió.

Ezrek állnak sorban, látszólag érthetetlenek.
Honnan jönnek, hová mennek ezek a szomorú emberek.
Csak a szemek, a szemek ne lennének olyan vádlóan átláthatók,
A szájuk talán imát mormol, vagy átkot hord a szó.

Egy tér közepén állsz vacogva, ruhátlanul,
Hogy égni vagy lógni fogsz, csak attól függ, milyen évet írunk.
Nem menekülsz, ha fel nem ébredsz vagy a film el nem szakad,
De happy end-del is véget érhet és tapsolni is szabad.

Hittük, hogy van másik világ,
Ami adható az kapható
A tükör végül összetört,
Szertefoszlott minden vízió.

Para Twist

Nanana nana, nanana nanana, nanana na na, nanana na

(Paparapapa…)

Legyőz a pánik és a para, csak némán ülsz az ágyadon
ilyenkor hozzád szólni hiba, tudom emészt a fájdalom
Ha néha elborul az agyad, hiába minden biztatás
a bénaság belőled árad, itt a vége nem vitás

Nanana nana, nanana nanana, nanana na na, na na na

Szerintem össze kéne jönni, az volna nagyszerű dobás
tudom hogy én vagyok a balga, hogy rád esett a választás
A gyáva az ki szólni nem mer, hát mondd ki nyíltan nagymenő
hogy te lennél nekem a férfi, melletted én lennék a nő

Ha jobbal kéne, ballal lépsz, láthatod nem lehet szerencséd
jól tudom lúzer vagy, de akkor is az enyém
Végre észre kéne venni, a génjeidben hordozod
hiába próbálsz ellene tenni, a végén eltolod

Rád tör a para, és kiver a víz,
légy kicsit laza, ne légy se puding, se tejbegríz

A gyáva az ki szólni nem mer, hát mondd ki végre nagymenő
hogy te lennél nekem az igazi férfi, s melletted én a nő

Lalala lala, lalala lalala, lalala la la, lalala la
Lalala lala, lalala lalala, lalala la la, la la la

Lalala la la, la la laaa