Ez egy elalvás előtti csendélet,
ahogy a begyakorolt igék helyett
elküldöm magamról
a legfrissebb híreket.
Később az infrafény átsüti
szúnyoghálóstól az ablakot,
ösztönösen, mint a törzsvendégek,
akik borravalót hagynak ott,
ahol mindig jól érzik magukat-
szóval máris közel az álom,
ez az utolsó éber pillanat,
begombolom kozmikus kardigánom
és integetek annak, aki itt marad.
Akkor találkozom a logosszal,
amikor mindenki álomba merül.
Csillagmintás szoknyában
lebegek galaxisod körül.
A legszebb onnan fentről,
Amikor mellettem kel fel a nap
és versenyt úszik a végtelenben
rengeteg teremtő gondolat.
2 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése