2009. július 2., csütörtök

Kemikáliák

Tessék, vedd be a gyógyszereid, a kéktől elalszol a sárga mosolyra derít.
Örökölt probléma az álmatlanság, s a depressziós véna.
Nekem apám adta tovább, kis ajándékként a saját génjein át,
és megnyomorgatott a nélkülözés, az alkohol, s a drog.

(de mondom)
Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.

Kínzó belső görcsök glórikus fényben.
Enyhül a szorongás, csak kapkodd be szépen,
a gyógyszer a védelem, ha jön a halálfélelem,
a gyógyszer a védelem, ha jön a halálfélelem.

Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok, a testem virul a lelkem kicsit halott.

S az égből hullanak a gyógyszerek, a rózsaszín mámor maga alá temet.
Még egy apró dózis, és múlik a neurózis,
még egy apró dózis, és múlik a neurózis.

Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok, a testem virul a lelkem kicsit halott.

Nincsenek megjegyzések: