Majdnem

Túl sokat akartam, és nem volt még
Belőled elég,
Most itt fekszem a sárban, és látom,
Hogy semmi se tőled szép!
A legszebb bűnöm voltál,
Most mégis csendet szüljön,
Tünjön, tünjön, tovább nem tűröm, hogy
Nyugalmat lopjon a kéj!

Az, ami fullaszt úgy, hogy a
Testem a sírba leszáll!
Bár lehet, hogy jobb lesz úgy, mert
A lelkem egy angyalt vár!
Egy igazi angyalt vár...
Az este is hűvös már...
Majdnem kár.

Titkok és hajlatok közt megbúvó
Gyöngy a szád,
De fekete folt, egy csöpp kis gond az,
Hogy mást imád.
A kedvenc bűnöm voltál.
A szennyből fel kell ülnöm!
Égjen, égjen a mocskos képem,
Ha egyszer is űzi a vágy!

Az, ami fullaszt úgy, hogy a
Testem a sírba leszáll!
Bár lehet, hogy jobb lesz úgy, mert
A lelkem egy angyalt vár!
Egy igazi angyalt vár...
Az este is hűvös már...
Majdnem kár.

Majdnem,
Ó,
Majdnem kár!
Érzem, hogy majdnem jó voltál!