2010. március 6., szombat

Utolsó agy

Az utolsó agy még roppantul rugdos
Pedig vége a kísérletnek
Az utolsó állat megáll a fák közt
És elbődül: -Nincsenek meg

Kit hív a felhők szarnak rá mennek
Dolguk van, délen esni fog
Fölöttük egy egykedvű roppant nagy rendnek
Világítanak égve hagyott napok

De ez nem látszik, igy hát csakis a Hold fest
Kékes melleket a felhőkre
Ráordít a mellekre ez az állat
És délen esni kezd a lejtőkre le

De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel, nézze már meg magát
Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van, de mások ám aludnának

Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett
Az utolsó fények nézd milyen szépek
És nem is fontos a lényeg

Hogy jó lenne magadra pisztolyt fogni
Lőni aztán a földre rogyni
És belefújni a füstölgő csőbe
És eltenni a pisztolyt egy kis időre

És vissza se nézve eltűnni innen
Csak a legendet hagyni egyetlen kincsem
Jó kis világ voltam itt a régi címem
Tejút, Naptól nyolc perc, csöngő nincsen

Nincsenek megjegyzések: