2010. szeptember 16., csütörtök

Őrzöm a lángot

Őrzöm a lángot, de mondd el kinek, úgysem érti meg senki
Legkevésbé az értené meg, akihez kéne szólni.

Csak írom a dalt, de mondd el kinek, úgysem érti meg senki
Lehet-e még valaha normálisan egy ilyen világban élni.

Apákba fojtott érzések, törnek elő a szívekben
Apákba fojtott érzések, törnek elő most elemi erővel.

Fekete lyuk van a lelkemben, fekete lyuk van a lelkemben
Nekem fekete lyuk van a lelkemben
Egyre csak zuhanok, zuhanok a semmibe.

Fekete lyuk van a zászlón újra, idézi bennem a múltat
Állva kellene meghalni végre, vagy elfeledni a múltat.

Őrzöm a lángot, de mondd el kinek, úgysem érti meg senki
Legkevésbé az értené meg, akihez kéne szólni.

Apákba fojtott érzések, törnek elő a szívekben
Apákba fojtott érzések, törnek elő most elemi erővel.

Fekete lyuk van a lelkemben, fekete lyuk van a lelkemben
Nekem fekete lyuk van a lelkemben
Egyre csak zuhanok, zuhanok a semmibe.
Fekete lyuk van a lelkemben, fekete lyuk van a lelkemben
Nekem fekete lyuk van a lelkemben
Egyre csak zuhanok, zuhanok a semmibe.

Nincsenek megjegyzések: