A lány és a csavargó

Lenn a völgyben élt egy lány,
nem volt szépnek mondható,
Árva volt és magányos,
de szíve tiszta, mint a hó.

Hosszú vándorlás után
arra járt egy csavargó,
Sebzett ingét, cipőjét
kísérte furulyaszó.

A csavargó egy délután
a lány házához elért,
Fáradt volt és kimerült,
egy kis ételt, italt kért.

A lány a fiút behívta,
asztalához ültette,
És mikor az est leszállt
az ágyába fektette.

Csavargó az éjszakát
hálás szívvel köszönte,
Halkan szólt a lány szava:
- Maradj velem örökre!

Szomjúságod eloltom,
éhes többé nem leszel,
Nappal együtt dolgozunk,
és éjjel boldoggá teszel.

De jött egy nap, s a fiú így szólt:
- Várnak rám, s én elmegyek,
Jó volt veled, de nem bírom már
tovább ezt az életet.

A lány csak még egy éjszakát kért:
- Holnap mehetsz - ígérte,
És a fiú a völgyben maradt
eltemetve, örökre.