Olyan csalódott vagyok, túl sok a jó dolog
Nem áld s üldöz a sors, ami járt, annyit adott
Ha rám szakadna az ég, talán valamit sajnálnék
Gondtalanság nélkül mindjárt jobban ellennék
Ne kérdezz, nincs nagy talány,
Ketten maradtunk, én és a magány
Eltűnt a hang s eltűnt a kép
Egy gyűlölt szóval tőlem mindent elvettél
Mindenütt csend és sötét
Nem maradt más, mikor végleg elmentél
Olyan csalódott vagyok, ha újra rád gondolok
Miért ne hittem volna, hogy benned ugyanaz a tűz lobog
El szeretnék szökni, lelépni végre
Mutasd meg kérlek, merre a világ vége!
Ne kérdezz, nincs nagy talány
Ketten maradtunk, én és a magány
Eltűnt a hang s eltűnt a kép
Egy gyűlölt szóval tőlem mindent elvettél
Mindenütt csend és sötét
Nem maradt más mikor végleg elmentél
Ne kérdezz, nincs nagy talány
Ketten maradtunk, én és a magány
Eltűnt a hang s eltűnt a kép
Egy gyűlölt szóval tőlem mindent elvettél
Mindenütt csend és sötét
Nem maradt más mikor végleg elmentél
2 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése