A Hold szerelme

Mikor elsuhanni látod
Éjjel az árnyakat.
Ha nem veti meg senki más
Aznap az ágyadat.

Csak halkan szól a dal
Senkit nem zavar.

Ha úgy érzed repülni kéne
Vedd fel a szárnyakat.
Ha azt gondolod, maradni kell,
Felejtsd el a vágyakat.

Csak a hajnal látja már,
Hogy visszafordultál.
Csak a hajnal hallja meg
Kopogó léptedet.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.
Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.

Ha nem hagy nyugton a gondolat,
Hogy újra egyedül vagy.
Ha sötétnek látod a fényeket,
És furcsának a hangokat.

Csak benned szól egy hang,
Amit senki más nem hall,
Csak benned él egy kép,
Mire emlékezel még.

A Hold szerelme rabul ejtett évek óta már.
Foglya lettél annyi furcsa, magányos éjszakán.