Eltűntél

Mikor az étel lassan fogy el...
Mikor a borod az asztalon elpárolog...
Neked is ott van a tányér, a villa, a kés is rendesen
De már az asztal szélén a széked üresen ácsorog.

A szoba egy élet nélküli vár
Kínos a rend és minden megváltozott.
Most is csillog a párnán a hajad emléke
Egy árva hajszál
Te vagy a füst is, hamu is,
Amit a cigarettám hagyott.

Te már láttad zárulni azt a bizonyos
Utolsó fekete függönyt.
Láttad a fényeket a saját testeden,
Mi van a falon túl
Lepergett az egész film,
Ami rólad készült
Arcomon a könny.
Vársz egy várandós lányra
Hogy újra megszülessen a múlt...