Utolsó év

Utolsó év, elmúlik a nyár,
Figyelnek bennünket, közel a határ.
Készülj az útra, nem lesznek fegyverek,
Egyedül megyünk, ahogy a többiek.

Mindenki menekül, elöl a félelem,
Átsüt a nap, még átsüt a hegyeken,
Elöl a félelem, hátul a fájdalom,
Utolsó szó a néma szájakon.

Lehunyom a szemem, én nem akarok látni,
Búcsúzik a vezér, én nem akarok várni.
Gyáva vagyok én is, halott, aki marad,
Halottak a hősök, de én sosem voltam az.

Holnapra vége, figyeld a két kezet:
Integet, neked adja a jeleket.
Nézd, csak nézd: ennyi év után
Nem felejt, újra rádtalál.

Nézd, csak nézd: túl a hegyeken
Ránk ragyog valami keleten.
Indulunk, te meg a félelem,
Nem marad semmi érzelem.

Lehunyom a szemem és látom a holnapot,
Mindenből elég mind a két oldalon.
Elmegyünk, vár a képzelet,
Elmegyünk, én sosem voltam itt.

Üres az ország, menekülj el,
Jöjjön, aminek jönnie kell!
Tombol a vihar, a forradalom,
Mások jönnek más utakon.

Nincsen helyed, nincs szereped,
Elvesztetted az emberedet.
Üres az ország, menekülj el,
Jöjjön, aminek jönnie kell!

Jobb lesz, hidd el, a csillagokon,
Még egy csillag a váll-lapodon.
Üres az ország, ki lesz a hős,
Ki marad itt, ha eljön az ősz?

Mi lesz, ha látom, mi lesz, ha nem?
Egy rohadt világból nem kell nekem.
Lobog a máglya, viszi a szél,
Egy elhagyott ország aludni tér.

Hős leszek én is, ha hős, aki lát,
Mindenki védi a maga igazát.
Hős leszek én is, ha hős, aki lát,
Te csukd be a szemed és fogd be a szád,
Aludj!