Belém a lélek most már szállni jár,
Mióta tegnap itt voltál.
- El. El. El. Elszakít a reggel.
A kávét lassan kortyolom,
Végre van mit újragondolnom.
- Megy. Megy. Megy a meló ezerrel.
Ma nincs más dolgom annyi csak,
Hogy estig kibírjam, máshol vagy.
- Ebéd a szünet, de sok a tünet,
Sikít a vegyület, a véredényeim mosatlanok nélküled.
A garbód jó, hogy itt maradt,
Belebújok, és csak hordozlak.
- Ujjonganak az ujjak érte,
Ha végre, végre hozzád érnek.
Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok és messze vinnélek,
hogy ne legyek már nélküled, én zsebre tennélek.
Nyaralni ment a bánat is, maradni nem képes,
De jól esik a látszat is, hogy élni mégis érdemes.
Semmit sem értek - Csak összenéztek,
Nagyokat érzek - És újra éltek,
Több szívből vérzek - Ez jó kis végzet!
A mai más nap, másnap ne mondjuk másnak el!
Kicsit kínos a hat tonna érzelem,
Na de kit érdekel, hát engem nem.
- Kiskörút, Nagykörút nem tud ilyen nagykorút,
Úgy vonulok, mint ki épp ma nyerte meg a háborút.
Kérdés rázza a villamost:
Hé, miért nem vagy velem az ágyban most?
- Te ne rázz, ne parázz, ne paráználkodj,
Ha szabad a köldököd, öldököl a libidóm.
Ha bili-bitangolok, leelőzöm magam,
Emlegetnek, elvtelen a szavam,
Ami túlteng - Neeem!
Elvetemültem személyemben, ahogy sohasem.
Valaki mondja meg, mi a fenének ölelem
A facsemetéket lelkesen a tereken?
Én ki vagyok gyúrva, mint férfijellem,
De nincs oltásom ilyen ellen.
Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok és messze vinnélek,
hogy ne legyek már nélküled, én zsebre tennélek.
Nyaralni ment a bánat is, maradni nem képes,
De jól esik a látszat is, hogy élni mégis érdemes.
