Lehunyom a szemem

Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Kérlek, oltsd le a villanyt, és én álmodom.
Puha föld legyen a vánkosom.

Velem lesz újra, akit szerettem:
apám – anyám, minden szerelmem.
Halomban állnak a vágott virág
ha nem kérek többé, és nem kívánok.

Idebent épp, a semmi terem,
de kiálts csak rám, és én elhiszem,
ha tiszta szívvel nekilátok,
hegyek omlanak, s születnek óceánok.

Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Hunyt pillák alatt végtelen csillagködök,
s a lelkek mind keringő üstökösök.

S ha tiszta szívvel nekilátok,
hegyek omlanak, s születnek óceánok.