Ahogy elképzeltem

És most már azt sem bánom, hogy nincsen semmi úgy
Az ég mérges volt, a lány nevet
Az ég nem látta, mégis helyet kínált neki az ég alatt
A lány úgy döntött, hogy itt marad

Újra hasznosul minden darab,
Te is másból állsz, benned ragadt
Ko Kosok repes, spájz vagy, válogat
Benned sok tahó, meg sok áldozat

És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy

Káromkodj, az semmit sem ér
Feldobott kő, megdoblak kenyér
Egyetlen vagy, én egyedül vagyok
Te egyedül vagy, egyetlen vagyok

És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy

narancsország

repül alattam a szőnyeg
minden egy hatalmas árok
titkos utakon érkezem
távoli földrészen járok
látom hogy felismerlek
kétfelé száll az énem
jó, jó
hogy két helyen lehetek
s gyorsabb vagyok mint
az érzékem
így győzöm hát le saját magam
de félek meghasad az agyam
így győzöm hát le saját magam
de félek meghasad az agyam

megismersz
kettőhöz úgy beszélsz
mint egyhez s két felemet
híd köti össze
s a híd közepén ott
az üzenet a híd közepén
vár az üzenet, hogy
narancsország narancsligetek
narancsország narancsligetek

Csipogó

Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a réges-régi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult,
Köd alattam a kockás háztetők,
A sebeimnek a csípős szembe szél,
A tenyeremben a hullócsillagom,
te veszni hagynád a semmiért,
nem is értem, mért nem menekülök el,
ha megígértem, hogyhogy nem alakulok át?
a füleimnek a csípős szél fütyül,
a fogaim közt száraz szalmaszál,
köd előttem a réges-régi út,
sose vívtam a széllel háborút,
ha kopogott én mentem vele tovább,
síneken kerítéseken át.

a fogaim közt réges-régi szó,
a szavaimtól szótlan házfalak,
köd alattam kockás háztetők,
mosolyokból épült kőalak,
a tenyeremben a hullócsillagom,
hunyorító durcás kismadár,
csipogó kis sápadt angyal,
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is
elszáll mert túl közel hajoltál,
elszáll mert hangosan pofáztál,
elszáll, mert túl sokat beszéltél,
ott száll, nézd, ott száll,
mért nem szól hozzám?
mondom, mert túl közel hajoltál,
mért nem szól már rám?

a közelemben a réges-régi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd, egy akkord válasz nélkül
ne

How You Remind Me

Never made it as a wise man
I couldn't cut it as a poor man stealing
Tired of living like a blind man
I'm sick of sight without a sense of feeling

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

It's not like you didn't know that
I said I loved you and I swear I still do
And it must have been so bad
'Cause living with me must have damn near killed you

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

Are we having fun yet?

mindenki függ

felébredtem, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam
fürdőt vettem, fogat mostam, vécén ültem, gitároztam
és vártam
hétvégenként hatkor keltem, a padlót mostam, az ételt mertem
és eltanultam az összes dumád és láttam rajtad az egyenruhád
és vártam
rád vártam, tudod mindenki függ valamitől
mindenki függ valamitől
tudod hogy mindenki függ
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
az érettségik, a fehér blúzok, a boros-kólák, a vodka-dzsúzok
a kövér lányok kényeztettek, sosem láttam náluk szebbet, vártam
rád vártam, hogy álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
mindenki függ valamitől
mindenki függ valamitől
tudod hogy mindenki függ

Csillaghullás

Édenkert ez, élmény lesz ma
Felhőmentes a pokróc bár
Dőlj hátra, a comb egy párna
Jól áll neked a száj-fűszál
Nincs kérdés, győztél nálam
Sok nyíl volt, de a tied talált

Nyár van, nyár
Nincs más vágy
Minden meg van végre
Rég várt rész a mában lét
Minden csillag szőke
Nézz csak rám
Nincs több: „majd”
Minden el van döntve
Érezz rá, most kell, lépj
Amíg az éj görbe
Készítsük ki a csendbohócot
Szellemváros, nincs alvás
Talpgyújtó a forró aszfalt
Start a tetőre, nincs portás
Nézz fel a csillagtálra
Aztán rám! Itt senki se lát

Fehér hold

Lassan elsötétül már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár,
búcsút intek én is, mint az árny,
hosszú éjjel vár még rám.

Távol vagyok rég a várostól,
a nyári éjben járok valahol.
A holdvilág is halkan velem lép,
minden olyan, mint egy álomkép.

Hófehér hold mesélj nekem,
kísérj el engem, ó-ó!
Hófehér hold mesélj nekem,
maradj velem, ó-ó!
Segíts nekem! Mutass utat!
Hosszú az éj, míg rám virrad,
hófehér hold, várnak már rám
túl az éjszakán.

Az úton ébren tart egy gondolat,
a szívem kedvesemhez elszalad.
Vár ő engem minden éjszakán,
érzem, szerelemmel gondol rám.

Lassan reggel ébred már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár.
Búcsút int a fehér hold nekem,
hív a város és a kedvesem.

vége van

gyere ágy, csak hosszan feküdj alám
nincs erőm, dobd le rólam a ruhám
ringass tovább, elszédülök, hogyha állsz
vagy tarts ébren inkább, hadd zuhanjak tovább

vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

rám ül a másnap, fejemben felhős az ég
nem látok ki, szürkébe fordul a kék
gyere út, induljunk messzire el
a szívem már gyógyul, a lábam most útra kel

vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

én csak meghaltam, de te nem is éltél soha
kicsit meghaltam, de te nem is éltél soha
vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el