2014. április 8., kedd

Fehér hold

Lassan elsötétül már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár,
búcsút intek én is, mint az árny,
hosszú éjjel vár még rám.

Távol vagyok rég a várostól,
a nyári éjben járok valahol.
A holdvilág is halkan velem lép,
minden olyan, mint egy álomkép.

Hófehér hold mesélj nekem,
kísérj el engem, ó-ó!
Hófehér hold mesélj nekem,
maradj velem, ó-ó!
Segíts nekem! Mutass utat!
Hosszú az éj, míg rám virrad,
hófehér hold, várnak már rám
túl az éjszakán.

Az úton ébren tart egy gondolat,
a szívem kedvesemhez elszalad.
Vár ő engem minden éjszakán,
érzem, szerelemmel gondol rám.

Lassan reggel ébred már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár.
Búcsút int a fehér hold nekem,
hív a város és a kedvesem.

Nincsenek megjegyzések: