Úgy szeretlek

Mint egy szivacs a tejet
a piszkos padlóról
úgy törlöd föl kiömlött,
életemet.

olyan puhán mint a nyárt,
az alvó kisgyermek
mint hajnal a harmatot
úgy szeretlek.

Nap az eget
úgy szeretlek!
Kulcs a zárat
úgy imádlak
tompán mint a fájdalmat
homlokom ráncaival
mit elsimít a kezed
úgy szeretlek.

Úgy összecsiszolódva,
mintha már egyszer együtt
megöregedtünk volna
úgy szeretlek

Víz a medret
úgy szeretlek!
Tűz az ágat
úgy imádlak!

Test a lelket
úgy szeretlek!
Fal a házat
úgy imádlak!