Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
Hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogyha van
Olyan, aki mellett én is elviselem magam.
Talán még földhöz vágna, ha csalódnom kéne
Ezért hát arra kérlek, hogy legyél őszinte!
Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam.
Köztünk, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van,
Társam van, társam van,
társam van.
A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked...
Adok és elbírok még sok mindent, ha kell,
Ha az aksim utántölti az, aki érdekel!
Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam.
Köztünk, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.
Hogy társam van,hogy társam van,
hogy társam van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése