Süss fel, Nap!

"Na, gyerünk öltözz fel, ma neked menned kell!"
A szava halk volt, szinte némán kérte.
Elő a bőrönddel, az úgysem itt dől el,
hogy nevessek, vagy sírjak, úgyis vége.
Minek sapka, sál? Az eső hullhat, én nem bánom,
az ilyen helyzet már nem múlik egy nagykabáton.
Minek gombolnám be állig, ha én belül fázom?
Ha bent szakad, csak úgyis bőrig ázom.

Megyek a hajnalban, szemek az ablakban.
Ma is vetkőztetnek, olcsó peep show!
Talán megszoktam, talán megszöktem,
de nem is nézek vissza, így jó, így jó.
Minek sapka, sál? A szél, ha elfúj, azt sem bánnám.
Megint átlátszom a világ összes nagykabátján,
minek gombolnám be állig, minek eltakarnom:
meztelen a szívem télen-nyáron.

Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
amikor az sem baj, hogy bánt, csak szokás kérdésévé vált.
Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
De azért süss fel nap! De azért süss fel nap!
De azért süss fel végre már!

Na, gyerünk, süss fel nap, én bevárlak a parkban ülve.
Na, gyerünk süss fel nap, két szem behunyva, fénybe merülve.
Na, gyerünk, süss fel nap, én túladok most a nagykabáton,
a megunt sapkán, és a régi sálon.