2015. október 6., kedd

Álmodom

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom,
A múlt időkre nyílik ablakom,
S a pillanat törékeny szárnyakon
Bár itt repül, elfogni nem tudom.

Álmodom - a Holdat ringatja a Balaton,
Egy kócos fej zokog a vállamon.
Ne sírj, hisz szeretlek - én ezt súgom,
De ő már érzi, hogy én elhagyom.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket.
S homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Álmodom - fehér ing, nyakkendő a színpadon,
A táncteremben lázas izgalom,
A lelkünk hangja zeng a húrokon,
Remény és elszántság az arcokon.

Álmodom - kalandozások messzi tájakon
A zászlónk leng a régi várakon.
Vad éjszakák idegen ágyakon,
S valahol eltévedtünk félúton.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket,
S homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom.
Megállok itt, ezen a színpadon.
A dal még mindig édes fájdalom,
S hogy merre induljak, már nem tudom.

Nincsenek megjegyzések: