2015. december 2., szerda

Megnyugszik a szív

Csak kezdődjön el, soha ne legyen vége
De ha látom a végét, már megérte

Tudom, mi lesz, csak azt nem, hogy hogyan
Finoman, lassan, vagy vadul és gyorsan

De nem várok, addig is
megyek előre
Falakat fejjel
Döntök a földre le

Csak néha állok meg,
hogy megnézzem magam
Porszemből mi lettem,
mekkorát léptem

Nem félek, vállalom az összes csalódást
Ne tompítsa más ezt a becsapódást
Csak magam vagyok, magamnak drukkolok

Ha sokat kell másznom, görgetnem felfelé
Taposnom sziklákon, nem nézek lefelé
Felnyomom magam, állok a magasban

Jobb kezem gyengédség, bal meg a hatalom
benne a mindenség, én irányítom
Nekem dolgozik az idő

De most elengedem, mindig csak előre
Arcom a nap felé, még többet belőle
Kilövöm felé magam

Csak úszom az égen, a horizont elvakít
Könnyűnek tűnik, most semmi nem szorít
Tárt karokkal vár, én elveszek benne

És ha zuhanni kezdek, talpra érkezni
Egyenes háttal, állva lépni ki
Látni a végét, és itt hagyni mindent

Nagy kár lesz értem
a végén remélem
megnyugszik a szív, hogy minden megérte

Nincsenek megjegyzések: