A bársony alatt

Nincs válasz a kérdésekre
a zaklató bókok növekvő súlya alatt.
Túl mély, ami vár!
Ecset nélkül fess,
csak úgy kézzel,
hogy vidám maradj!
Élet ez,
csak a tegnapi Isten szobra törött!
Az idő elszáll.
Ez a kor temető!

Ha csak tévében ég a tűz,
ha csak fényképen kék a tó,
és nincs mellettem társ - simogató…
ha érintésért lázong,
és csak érted szomjas a bőr...
veled együtt lennék távol mindentől!

Áldás, lázas sebre a jég -
mint csókod éjjel a bársony alatt!
Új szürkület indul,
mozdul az est,
hagyom újra, hogy szeresd magad!
Lélegezz,
mert a tegnapi Isten szobra fölött
az idő elszállt!
Ez a kor temető!

Érints bátran, hisz szólt már az Ég,
hogy tündérszárnyat fon majd körénk!