Elmentek a szörnyek

Egyet kérek, még így egyet kérek utoljára,
Magadnak mostmár többet ne hazudj!
Tiszta lappal minden tiszta,
Hiába forgatod összevissza,
Ha nincs mit írni rá,
Eldobod majd ugyanúgy.

Felhők jönnek-mennek,
Az ég marad, én örülök ennek,
Meg hogy nincsenek már szörnyek az ágy alatt.
De néha fáj azért, ha dobban,
Onnan hiányzol most jobban,
Néha napján látogasd meg önmagad!

Egyet kérek, még így egyet kérek utoljára,
Visszaadhatnád pár kidobott szavam!
De ha már nincs, a múltunk próza,
Ledarálva-elaprózva,
Mindent elvesztettem,
De visszakaptam magam...

Vermillion Pt. 2

She seemed dressed in all of me
Stretched across my shame,
All the torment and the pain
Leaked through and covered me.

I'd do anything to have her to myself,
Just to have her for myself.

Now I don't know what to do,
I don't know what to do
When she makes me sad.

She is everything to me,
The unrequited dream,
The song that no one sings,
The unattainable.
She's a myth that I have to believe in,
All I need to make it real is one more reason.

I don't know what to do,
I don't know what to do when she makes me sad.

But I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.

A catch in my throat, choke,
Torn into pieces, I won't. No.

I don't want to be this but
I won't let this build up inside of me (won't let this build up inside of me)

She isn't real.
I can't make her real.
She isn't real.
I can't make her real.

Százéves pályaudvar

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.