Fekete Anemona

Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod.
Mesélj, Megváltó mesét!
Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár,
S néha csak ő nem látja így...
Te fénylő gyász-leány!

Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.

Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód!
S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált!
Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk,
Legyen meg így! Te varjú-lelkű nő, Te mennyből
Hulló eső!

Én így kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ!
De ettől a világ, de ettől a világ...
...Tőled áll a világ...!

A Part

Velem annyi minden történt, tudom nehéz lesz elhinni,
Pedig minden egyes része valóság.
De a leges-legőszintébb csak hozzád tudtam lenni,
A titkom eléd tárva, nincs hazugság.

Felfedeztem melletted, hogy te lehetsz a holnap,
Tudtam, ez az érzés megtalál.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Neked én leszek a hullám, ami most ér partot végleg,
És nyugalomra csobban majd egy sziklán.
Velem jobb nem is történhet, mert én ezért jöttem létre,
Hogy nálad partot érjek a hosszú út után.

Táncolunk a végtelenbe, elragad a tenger,
De egymás felé sodor úgyis az ár.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak, mosolyogni reggel.

Add, hogy száz évig tartson, és sosem múljon el,
Veled megszöknék a Paradicsomból, ha kéred.
Legyen bármi az álmod, én elhiszem veled,
Nincs semmi fontosabb, csak téged lássalak.

Azon az éjszakán

Vinnélek innen messze, ezer tájon át
De vacog a szívem, nincsen rá kabát
A legszebb rózsát szedtem le a réten
Most mind virágzik, csak a tiéd nem
Neked egészen átadom magam
De nincsen semmim, hogy megosszam
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán
Érted harcba szállnék, bárkivel
De fáradt testem tele sebekkel
Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem
A szavak győznek, de én már sosem
Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok
Csak egy elkopott, ócska dallamot
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett
Ref.:
Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán

Nélküled

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Maradjak vagy menjek? Te mondd meg!
-Nekem már nem megy. Csak nézem, ahogy minket el a por lep
A sok bizsu között arany vagy
mégsem ragyog úgy a szem, inkább megyek. Vagy maradjak?
A csend beszél itt, megy az agy vs. szív
egy óra egy perc míg nem mondja jobb lesz majd így.
Nem ölel már csak megöl ezzel
egykor kéz a kézben, de most fél méter is ezer.
Hova lett a fény? Miért vagy ilyen távol?
Miért csak pislákol a tűz miért nem lángol?
Késő van már ahhoz, hogy észrevedd
kilép az ajtón mondja: Viszlát, ég veled.

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát

Önkéntes áldozat vagyok
eltávozok majd egy átkozott napon.
A választ megkapod: nem változom
már megint ugyan oda jutottunk, ez fárasztó!

Tök mindegy csak el innen messze,
mert szívből színlelsz te színt a színre.
Beborul az ég, könnyek hullanak a földre,
ez olaj a tűzre, megég az ember bőre.

Csak pakolom a cuccom össze,
nem kérdés hogy jössz-e, nem tarthatsz már vissza.
A lelkem tiszta mint a kristály,
viszlát, good bye, peace, luv

Egy szó mi nem szól csak ott hallgat bent.
Volt ami volt, nincs zaj van csend.
Egy szó ami szól, de nem értem meg
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát
Sokszor mondtad már viszlát-viszlát
Sokszor mondtam már, viszlát-viszlát