Ugyanúgy hallasz

Magamban tartom, hogy itt van a vég!
Már kérted, hogy szóljak, de mégsem tudok.
Bár megittam egy kávét, hogy erőre kapjak,
hogy én legyek az, aki benned majd lakhat még.
A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, még…

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Ha nem jön a holnap, holnap mi legyen?
Legyen-e ugyanúgy, mint?
Tegnap ugyanúgy maradt minden,
mint ahogy látod idekint.
Mindenki kérdezi, mi van veled,
de épp itt van az újév, rád vár!
De nem akarok mást már, csak, amit te adnál!
Az, amit más ad, nem kell!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis máshol hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem érthetek mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...