Maradok távol

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni...

Még nem tudom, hol is a cél
És folyton ellenem dolgozik a szél
De nem fúj vissza, a bőröm páncélból van
A szívem pedig acél
Mindegy, hogy mennyire rögös az út
Elmegyek, nem számít a távolság
Csak veszem a bátorságot hozzá és szedem a sátorfát

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol

Az életem egy kalandregény
A társam a magány, a szeretőm a remény
Úgy megpróbálnám a szerencsém
De a balszerencse szerelmes belém
A szívem a motor még várjon a pokol
Most szólok, hogy kicsit kések
Hogy hova sodort az élet
Elmondom majd, ha visszatérek

Nem lesz több üzenet
Itt hagyom mindenemet
Megyek, amíg van erőm
Ott húzom fel a táboromat
Ahol a lábnyomomat
Elmossa majd az eső

Annyi a hibám, amit vétettem, mint csillag az égen
De ameddig tombol a tűz még bennem, én hagyom, hadd égjen
Majd elmegyek és ahol nem lát senki, ott verek egy tábort
Ha a múltat nem tudom jóvátenni, maradok távol