Árnyék és fény

Nem mindig az fáj jobban
Ami vérzik. Van,
Hogy az, ha valaki marad
Vagy az, ha többé nem jön már…
Vagy az, hogy hogy tehetted azt
Amit te soha nem tennél
Néha nem is ismersz rá
Még saját lényedtől is félsz…

A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Épp melléd áll egy koszos busz
Ráírva valami
Pár buta sor is üt
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!

Hogy aki Erős túl van pár büdös pofonon
Hogy aki szeretni tud, belehalt párszor és…
Hogy aki boldog, tudja jól, mi a fájdalom
Az ember szíve félig Árnyék, félig Fény
Mert azt mondtad: ne félj,
A Sors tanít, nem bánt
És találkozunk még
Valahol odaát!
Mert azt mondtad, hogy: Élj!
Szeresd magad, ne bántsd!
Hogy találkozhassunk
Egyszer még odaát!

Nem mindig az jó
Amire vágytál
Aztán van, hogy megkapod
És szépen lassan kicsinál
Vagy, hogy szerethettél úgy
Ahogy nem szerettél még
És abból hogy lett ilyen út
Hogy végül egyedül lettél

A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Egy ház falához érsz, rajta pár soros graffiti
Pár buta sor is üthet
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!

Hogy aki erős túl van pár büdös pofonon
Hogy aki szeretni tud, belehalt párszor
És aki boldog, tudja jól, mi a fájdalom
Az ember szíve félig árnyék, félig fény
Mert azt mondtad: ne félj
A sors tanít, nem bánt
És találkozunk még
Valahol odaát!
Mert azt mondtad, hogy: élj!
Szeresd magad, ne bántsd!
Hogy találkozhassunk
Egyszer még odaát!