Ne kérdezd meg hogy miért.
Hogy miért van éjjel a párnánk alatt Jég,
Amit összetörtem.
Azért hogy túl ne fűtsem,
Álmokkal a másik énem.
Te csak indulj előre el,
Utánad én.
Leszek a vége,
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra.
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra.
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.
Talán majd lesznek évek,
Amikor jobb lesz tényleg
Az unokáink már repülni fognak rég,
Mire nem lesz bolygónk.
Mikor már semmi se marad,
Mikor az utolsó falat,
Az ember torkán akad
És nem lesz folytatás.
Amikor jobb lesz tényleg
Az unokáink már repülni fognak rég,
Mire nem lesz bolygónk.
Mikor már semmi se marad,
Mikor az utolsó falat,
Az ember torkán akad
És nem lesz folytatás.
Leszek a vége,
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.
Majd lekapcsolom a villanyt.
Haladj előttem, ne nézz hátra
A romokat úgyse,
Mi nem temethetjük el.
Csak az idő sepregethet a múltban.
Csak az idő a korlát, kapaszkodj
Csak az idő a korlát, kapaszkodj…
Csak az idő a korlát, kapaszkodj…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése