Így legyen

Engedj, vezess, mondd, merre menjek,
Mutasd meg kit szeressek,
Hol találom a fényt,
És kiben bízhatok még.

Mikor haljak meg érted,
Hitvány életem véges,
De minden pont ezért szép,
Már nem kell az örökké lét.

Törött szárnyaim Nálad,
Most visszakérném, hogy szálljak,
Mert szállnék felhők fölé,
Hol nem rejt többé a bánat,
Nincs fájdalom, nincs gyalázat,
Mikor megszülettél, még láttad,
Hogy volt egy másik világ,
S aki egyszer már ott járt
nem akarhat mást.

És mind, aki eltévedt odafent
egy elveszett mennyországot keres.

Vedd el, mit a világ adhat, már nem kell,
De a szabadságot ne vedd el,
Édes ízét jól érzem még,
Legyen örökké az enyém.

Mert a földön elveszett ember,
Nyugalmat többé már nem lel,
Ha hívja egy másik világ,
Mert ki a csillagok közt járt
nem akarhat mást.

És mind, aki eltévedt odafent
egy elveszett mennyországot keres.

Igen, így legyen,
Az elveszett mennyország, miénk legyen,
Legyen végtelen,
minden perc, minden pillanat veled...

Ég és Föld

Soha nem lesz vége
A miénk hát az a történet
Hol a sors kezére játszunk mindent, édes

Ég és Föld döntött felettünk
Ég és Föld rabjai lettünk
Ég és Föld magához ölel
Ég és Föld választ minket el

Soha nem lesz béke
Csak gyöngyszemek vérből
Ez a félelem bére
Egy pillanat a veszett időből
Egyedül vagyok, veled egyedül
Egyedül vagyok, egyedül veled

Keverék

Az én medencém nem úszó
Egyszerűen csak Kárpát
A damil végén az úszó nálam
Pontyot lát nem cápát és
A csajom se’ egy gésa de ha
Tudnád milyen a nyelve…
Éles mint egy kés
Ha el van nyelve
Minden reggel újra
Indul a hajnali járat
Mindenki álmos látod
Mindenki fáradt de ha
Eljön végre a hétvége
A házat szétrúgom és
Közben szórom a lét és
Szerelmes leszek beléd

Nem vagyok fajtatiszta
Csak egy keverék
Dupla-nulla-hét akinek nem elég
Neki a világ kell én meg a piát
Keverem hogyha kell
Nem érdekel…

Reggel a dohány a kávé
Ebédre mikróhullám
Este a munkából már
Hullán indul a harmadik
Műszak a fűszag
A sör meg a haverok
Hogy a fenébe ne tudnám
Aztán újra meg újra indul a járat
Mindenki álmos
Mindenki fáradt de ha
Eljön végre a hétvége a házat
Szétrúgom és szórom a lét és
Szerelmes leszek beléd

Nem vagyok fajtatiszta
Csak egy keverék
Dupla-nulla-hét akinek nem elég
Neki a világ kell én meg a piát
Keverem hogyha kell és ha
Eljön a kora reggel és ha
Téged ez tényleg érdekel
Gyere és ébredj mellettem fel!

Az én medencém nem úszó
Egyszerűen csak kárpát
A damil végén az úszó nálam
Pontyot lát nem cápát és
A csajom se’ gésa de
Olyan a nyelve mint egy
Édeskés borotva-éles kés, ja…

Mit akarsz látni?

El kéne menni
Jó lenne tényleg
A tavak a látkép
A tavaszi játék

Ennek a fele sem tréfa
Mondd mit akarsz látni?
Ennek a fele sem tréfa
Mondd mit akarsz látni?

Fel kéne vinned, jó messze tényleg
Keveset láttam, keveset láttalak
Ennek a fele sem tréfa
Mondd mit akarsz látni
Ennek a fele sem tréfa
Mit akarsz látni
Mit akarsz? akarsz... akarsz látni!

Az állatok ösztönét?
A főhős szerelmét?
A közelbe lakó összesúgó emberek életét?

Fel kéne érni,
egyszer, de tényleg
Megnézni fentről az összes mindent
Ennek a fele sem lényeg
Innen a fele sem látszik
Ennek a fele sem lényeg
Mit akarsz látni
Mit akarsz? akarsz... akarsz látni!

Az állatok ösztönét
A főhős szerelmét
A közelbe lakó összesúgó emberek életét?

Háború

Nézd a vad hajnalt,
hogy tépi szét az éjszakát,
Hogy múlik el majd
minden titok s minden vágy.
Pillanat és vége,
lassan lángra lobban az ég.
Egy pillanat a béke,
hát add ezt nekem még!

Hajtsd ölembe arcod,
hadd rejtsem el most, ne lássa más!
A holnap úgyis
ellopja tőlem, s nem lesz más,
Csak egy emlék,
sosem volt lázas, vak zuhanás.
Hazudj nekem még,
oly édes a gyilkolás,

Hisz minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Nincs több halálom,
minden kapu nyitva áll
Elszáll az álom,
szemedben vágtató paripák
Menekülj, angyal!
Vissza se nézz a fényből már!
Megtört hatalmam,
földre hullt koronám,

Mert minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Nézd hát a hajnalt,
karjai közt hogy haldoklik az éj
Hogy tűnik el majd,
kék bársonyán már átüt a fény
Pillanat és vége,
megvadult szivekbe veszett világ
Sosem lesz béke,
alattunk lángol az ágy

És itt marad a félelem,
túl közel a végtelen
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők, tombol a vér,
szárnyra kap, s elvisz a szél
már.

Mondd miért szeretsz Te mást

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

Mondd, miért szeretsz Te mást, és én csak Théged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én Néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De Te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz Te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.

Virágdal

Kellettem, fáj, de leszakít,
Nem kérlelt, csak hazavitt.

Bántott hó vagy jégeső, kínzott nyár vagy télidő.
Szabad voltam, nincstelen, de sértetlen, ó istenem.

Új világ - súgta a szád,
S testemet drót fonja át.

Bántott hó vagy jégeső, kínzott nyár vagy télidő.
Szabad voltam, nincstelen, de sértetlen, ó istenem.

Kell remény, de nincs kegyelem.
Hervad már zöld levelem.

Bántott hó vagy jégeső, kínzott nyár vagy télidő.
Szabad voltam, nincstelen, de sértetlen, ó istenem.

Egyszer, majd...

Egyszer, majd írok egy dalt neked
Ha hallod majd, biztosan én leszek
Akire vársz, és akiért élsz
Aki mellett semmitől se félsz

Egyszer, majd egy szigetre elmegyünk
Lesz sok pénzünk és lesz új útlevelünk
Az óceán minket majd átölel
És azt kívánjuk, hogy sohase múljon el

Egyszer, majd eljön a pillanat
Mikor elmegyek és mindenki itt marad
És ott lesz majd egy könnycsepp
A szemeden
De túlél minket ez a szerelem