Így legyen

Engedj, vezess, mondd, merre menjek,
Mutasd meg kit szeressek,
Hol találom a fényt,
És kiben bízhatok még.

Mikor haljak meg érted,
Hitvány életem véges,
De minden pont ezért szép,
Már nem kell az örökké lét.

Törött szárnyaim Nálad,
Most visszakérném, hogy szálljak,
Mert szállnék felhők fölé,
Hol nem rejt többé a bánat,
Nincs fájdalom, nincs gyalázat,
Mikor megszülettél, még láttad,
Hogy volt egy másik világ,
S aki egyszer már ott járt
nem akarhat mást.

És mind, aki eltévedt odafent
egy elveszett mennyországot keres.

Vedd el, mit a világ adhat, már nem kell,
De a szabadságot ne vedd el,
Édes ízét jól érzem még,
Legyen örökké az enyém.

Mert a földön elveszett ember,
Nyugalmat többé már nem lel,
Ha hívja egy másik világ,
Mert ki a csillagok közt járt
nem akarhat mást.

És mind, aki eltévedt odafent
egy elveszett mennyországot keres.

Igen, így legyen,
Az elveszett mennyország, miénk legyen,
Legyen végtelen,
minden perc, minden pillanat veled...