Védtelen

Milyen védtelen vagyok, a színpadon,
Mikor érted meghalok,
Már elsöpörték fáradt lelkemet, a függöny mögött,
De még rólad álmodok.

Szólj, ha elvakít a fény,
És ha néha rontok még,
Adj egy új esélyt.
Kérlek, szólj, ha megfakult a varázs,
És bennem többé már,
Semmit nem találsz.

Néma csendben ott vagyok, bármerre jársz,
A fénylő partokon,
S ha távolodnék régi önmagamtól, legbelül,
Tudom, hozzám tartozol.

Szólj, ha elvakít a fény,
És ha néha rontok még,
Adj egy új esélyt.
Kérlek, szólj, ha megfakult a varázs,
És bennem többé már,
Semmit nem találsz.

Félek,
mennyit érek,
Az álmom véges,
ébressz fel...

Mert valaki kell, akinek adhatok,
Valaki kell, kiért meghalhatok,
Mert valaki kell, ki a végén majd átkarol,
Valaki kell, kivel majd szállhatok... a messzi tájakon...
túl az álmokon... a földi vágyakon...

Csak szólj, ha félsz,
Mert, bármit kérsz,
Mind feladnám érted,
Csak adj egy új esélyt...

Szólj, ha elvakít a fény,
Segíts, ha néha rontok még,
Szólj, ha megfakult a varázs,
És bennem, semmit nem találsz,
Szólj, ha elveszett a remény,
Hogy hozzád eltaláljak még,
Ha itt maradnék nélküled,
Én elveszek...

Mert valaki kell, kinek adhatok,
Valaki kell, kiért halhatok,
Mert valaki kell, ki majd átkarol,
Valaki kell, kivel szállhatok... a messzi tájakon...

Még... még... még... adj egy új esélyt...

Egyperces szerelem

Üvöltsük át ezt a nagy teret,
Nyaldossa hangunk vágyódó testünket,
Nálad a víz, nálam a szél,
Elpusztulhat minden, ha mindez összeér,
Mégis vízért sír a szél,
Végre érthetné már valaki,
Egy vérző alkony láthat majd lélegezni
Együtt minket szerelemben.

(Nyújtsd csak kezed, várj egy felet!
Várj, még egy szót szóljak veled,
Nyújtsd csak kezed keresztesen,
Búcsúzzunk el örökösen.

Úgy fáj az én gyönge szívem,
Nem t´om tied fáj-e, vagy nem,
Ha a tied úgy tud fájni,
Soha nem tudunk megválni.)

Nem tilthatom meg

Nem tilthatom meg neked, hogy mások is rádnézzenek, ó nem
Melletted én úgy megyek, mint szürke árnyék lépdelek csendben

Bámulnak rád az emberek
Mit tehetek?
Nem tilthatom meg

Nem tilthatom meg neked, hogy szép legyél, nem szenvedek, ó nem
Ha mindenki rádfigyel, nekem elég ha rámnézel, igen

Bámulnak rád az emberek
Mit tehetek?
Én nem tilthatom meg

Nem tilthatom meg neked, hogy másképp szeress, mint ahogyan én
De ha éppen kedved van, hát csókolj meg az utca közepén

Bámuljanak az emberek
Mit tehetek?
Én nem tilthatom meg

Én nem tilthatom meg neked...

Legyen úgy

Ugye tudtad, így nem érhet véget?
csak hosszú volt ez az ősz!
Ugye nem veszíthetlek el téged
és holnap majd visszajössz?
csak egy percig tart a sötét
csak egy árnyék lépett közénk
de mögötte már látjuk a fényt!

Ami megtörtént ezen az őszön
azt nem felejthetjük el,
minden percét a szívemben őrzöm
és titkolom, hogyha kell
míg az arcod láthatom én
míg a kezed nyújtod felém
ez a hosszú ősz még az enyém!

Legyen úgy, legyen úgy, ahogy eltalált a sorsunk,
soha már, soha már, ahogy akkor együtt voltunk,
hát legyen úgy, legyen úgy, ha máshogy nem, legyen úgy!

Ugye tudtad, így nem érhet véget
csak hosszú volt ez az ősz?
ugye nem veszíthetlek el téged
és holnap majd visszajössz?
Csak egy percig tart a sötét,
csak egy árnyék lépett közénk,
de mögötte már látjuk a fényt!

Lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet
úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor remélted
majd lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet
úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem
lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük
és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük...

Csináld jobban

Tudom, hogy Te vagy az, csak jól titkolom,
aki a fényeket éjfélkor lekapcsolod,
aki a gonoszt legyőzi, a jókat megvédi,
a lányt a majom kezéből kitépi.

Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!
Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!

Kapd el a kezem, ha a huszadikról esem,
ugorj át az üvegen, hogy semmi bajod ne legyen!
Hajlítsd meg a kanalat, harapd el a poharat,
csináld a csodát, csináld, csináld, csináld!!

Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!
Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!

Tudom te vagy mert megláttalak,
mert nem vettél levegőt a víz alatt,
a golyó eltalált de nem folyt a véred,
a maffia keres téged!

Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!
Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!

Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!
Csináld jobban, hogy meg ne unjam,
sétálj át a vizen és tiéd lesz a szívem!

Ha a csend beszélni tudna

Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek
na na na na...

Új világ

Éberen
Nézem az órám
Számlapját,
Én
Pontosan tízezer éve várok rád.

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Éberen
Nézem az órám számlapját,
Éppen tízezer éve várok rád,
Lobogó ködökbe burkolózom
Engem őriz a lábnyom a Holdon,
Kegyetlenül szép lesz az új világ.

Nézd,
Ez engem szíven talál,
De Te miért ne élnéd túl?
Okolni bárkit kár,
Bátrabb és szebb lesz az új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Kegyelem

Lehet, hogy kegyelmet érzek
Egy közeli szivárványt nézek
Ami a vállamból indul és a tiédben végződik
Úgy látom létezik
Hát ilyen a végzet, tudom, hogy érted
Már el kéne hinned, hogy hiszek még benned

Az estéd a sarokban fekszik
A neved még ugyanúgy tetszik
Én fogom a kezedet, hogy ledobd a kereszted
Tudom csak így ereszted
Hát unjad a múltad, a jelent meg lássad
A jövőbe nézve ne a szívedet ássad

Csak elegánsan változzon az arcod
A tükrödet énfelém tartod
Az igazság suttogva ordít
Ha meghallod a karomba fordít

Egy fehér kulcslyuk van az égen
A kulcs hozzá nálam van éppen
Én tudom hova nézzek mikor azt mondom szeretlek
Miért ártanék így neked?
Mikor izzik a nyelvem, a lepedőm az ágyban
Érezni akarom az ízed a számban

Csak elegánsan változzon az arcod
A tükrödet énfelém tartod
Az igazság suttogva ordít
Ha meghallod a karomba fordít

Csak elegánsan változzon az arcom
Még nem tudom, hogy bírom talpon
Az igazság suttogva ordít
Ha meghallom a fülembe lódít

Egy Zsivány Balladája

Minden perccel rövidebb az éj
És mindjárt véget ér
Lassan felkel a nap az égen
Egy utolsó csillag ég
Hidd el fáj, hogy bántalak
De nekem mennem kell
Ez az út egy futószalag
Minden pillantásoddal
A szívem megszakad

Halkan ébreszt majd a város és a fény
Vadul és szelíden, ahogy a tenger a parthoz ér

Minden nappal rövidebb az élet
Egyszer véget ér
De bárhol jársz, én gondolok Rád
Gondolok, ne félj!

Nincs az a hely és nincs az a bűn
Ami ne emlékeztetne folyton Rád
Minden szavadat őrzöm
De én most indulok tovább!

Halkan ébreszt majd a város és a fény
Vadul és szelíden, ahogy a tenger a parthoz ér

Nem csak az alkalom szüli a tolvajt és a pénzt
Ahogy egy anya hagyja el, hűtlen gyermekét
Olyan ez a vér, ami hajt, én a szavakkal csalok
De szeretni foglak akkor is, ha nem akarod