Egy Zsivány Balladája

Minden perccel rövidebb az éj
És mindjárt véget ér
Lassan felkel a nap az égen
Egy utolsó csillag ég
Hidd el fáj, hogy bántalak
De nekem mennem kell
Ez az út egy futószalag
Minden pillantásoddal
A szívem megszakad

Halkan ébreszt majd a város és a fény
Vadul és szelíden, ahogy a tenger a parthoz ér

Minden nappal rövidebb az élet
Egyszer véget ér
De bárhol jársz, én gondolok Rád
Gondolok, ne félj!

Nincs az a hely és nincs az a bűn
Ami ne emlékeztetne folyton Rád
Minden szavadat őrzöm
De én most indulok tovább!

Halkan ébreszt majd a város és a fény
Vadul és szelíden, ahogy a tenger a parthoz ér

Nem csak az alkalom szüli a tolvajt és a pénzt
Ahogy egy anya hagyja el, hűtlen gyermekét
Olyan ez a vér, ami hajt, én a szavakkal csalok
De szeretni foglak akkor is, ha nem akarod