Találkozás egy régi szerelemmel

Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható...
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.

Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.

Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk.

Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.

Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.