A telihold dala

Ha holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban
Magad találod egy úszó szobában
A holdfény elönti a padlót, a széket
Némán szitálva megfürdet téged

Három az óra, aztán negyednégy
Többé nem alhatsz az agyadban fecskék
A holdfényben álló nagy fényes lakásban
Te meztelen sétálsz egy kék szín világban

Az ablaknál állva a holdfényes házak
Mint sötétlő őrök vigyázban állnak
Az asztalnál ülve szem fájdulva nézed
A mindent elöntő sok holdfényes képet

Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat

Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú sötétlő nagy ember

A holdfény, a holdfény megéget, megéget
A túlsó világból bolondít téged
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel

Álmatlan ember ül sajgó szemekkel
És nem tudja mit hoz a káprázó tenger
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel

Na most ez hasonlat
A jelen műsornak
Nagy átfogó képe
A holdnak a fénye

Mivel most világunk
Nagy holdfényben fürdik
S mi velünk történik
Azt más honnan küldik

Hát úgy hallgassátok
A ma esti műsort
Hogy minden dalával
A holdfénytől elforrt

Negyednégy és félnégy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat

Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger