Fogy a Hold

Mint kődarab, mely földközelbe ért,
Úgy zuhantam én is, sötéten, árván.
Száz darabra törve, szerteszét,
Egy körötted rajzolt éjszínű pályán.
A szív is csak egy műszer és téved,
hogy ő maga navigál, de gravitál csak.
Tested vérkörébe hullva elégek,
majd végre kigyullva, éljek újra.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Tiszta szembogárban csepp homály,
foltos kis bánat, mit emlékül hagyott.
Bár nélküled volt fázós év, de már
a szomorúságnak nem nyitunk ajtót.
A világ rendje független tőlünk,
az idő is elszökne előlünk.
Csak egy marad meg, egyetlen ékszer,
csak az amit érzel, amit érzel.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Születésnap minden ébredés,
hát ne kérdezd hogy kell boldognak lenni.
Vannak erre évek, nem kevés,
mögöttünk annyi, előttünk mennyi.
Ne kérdezd majd hogyan megy dolgunk,
a holnap még mit sem tud rólunk.
Csak tedd a bort az ágy mellé, kedves,
és táncolj és nevess! Gyere szeress!

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!

Ki a szerelemért még nem halt meg, igen, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.
Még táncolj a Holddal!

Az soha nem élt, még sosem élt, ki nem halt még egy kicsit a szerelemért...
a csillagokét...
a szerelemért...
a félelemért..
a csillagokért...
a szerelemért......