Örökre

A világ állásán parázók, múlásán nevetők,
Könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők,
Az érdeklődve néző kutyák, a tompa csillagok,
Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Felnéznek az elélvezők, a műtétből ébredők,
Az oltár előtt térdepelők tologatják az időt,
A forgatásba ájult táncos, a csóktól szédülők,
A tavasztrikós szőrös munkás, itt van az idő.

Örökre szívembe zártalak,
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Örökre
Örökre
Örökre szívembe
Örökre
Örökre
Örökre
Örökre szívembe zártalak
Belezártalak a nagy sötétségbe,
Neked már nem jön fel ez a nap,
Csak ülni fogsz velem a jó meleg vérbe.

Kihúzod ott a háborút meg a megszokott világ végét,
A nyári pulóver akciókat és a világ békét,
Mer’ én amíg meg nem halok, te mindig ott leszel,
Mer’ én téged – nem vicc tényleg, kicsit szokni kell,
Hogy örökre szívembe zártalak.