A fátyol dala

A kezem leírni képtelen
Lehull a toll elém, ha felidézem
(nem elég, nem elég, nem elég)
Ahogy a visszavonuló értelem
Magát megadva áll a közelében
(nem elég, nem elég, nem elég)

Soha nem szakad el ami eltakar
De a karjába zár, ha ő akar
(nem elég, nem elég, nem elég)
A világ zaja már alig zavar

Nem láttam még, nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

A gondolatok között a csend

Túl a felismerések erdején
A tél oltalmazó menedékén
(nem elég, nem elég, nem elég)
Ami szelíd szavakból áll
A part a személytelen
Sivár peremén él
(nem elég, nem elég, nem elég)

Soha nem szakad el ami összetart
A túloldalán a közelében
De hol van, ami még visszatart

Nem láttam még, nem érem el
Szerelmesek szívében keress
Nem jártam még talán elég közel
Félútról már visszatérni kár
Éreztem már soha nem veszítem el

Figyelj,
Bár a csend és a türelem
Szerelméből születő szigeten
Tudom nem felejted el
Ő is emlékszik rád.....