Csonka vers

Kezdtem ezt a verset én
tavaly május elején,
idén lett csak készen,
idén sem egészen.

Címe az volt : Életem,
s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe,
minden lába, ríme.

Újra kezdtem, s ez alatt,
fél esztendő leszaladt,
de az égre nézve,
alig vettem észre

Az égen egy felhő szállt,
s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán,
mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én,
míg e forgó év felén,
csak lehullott onnan,
mint katona holtan.

Ismét kezdtem, Háború
lett a címe; Százsorú
volt az első versszak,
jajgatott, mint vert had.

Jaj, mit is kerestem itt?
Katonák holttesteit.
Bűverő terelte
lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt
messze hajló láthatárt.
Föllelem, reméltem,
nyittyát, minek éltem.

Életemmel kezdtem el,
háborúban vesztem el,
Én másról akartam
szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet,
valaki nem engedett,
Tán a ma lepergő
oszlótestű felhő.