Under the bridge

Sometimes I feel
Like I don't have a partner
Sometimes I feel
Like my only friend
Is the city I live in
The city of angels
Lonely as I am
Together we cry

I drive on her streets
'Cause she's my companion
I walk through her hills
'Cause she knows who I am
She sees my good deeds
And she kisses me windy
I never worry
Now that is a lie

I don't ever wanna feel
Like I did that day
Take me to the place I love
Take me all the way

It's hard to believe
That there's nobody out there
It's hard to believe
That I'm all alone
At least I have her love
The city she loves me
Lonely as I am
Together we cry

I don't ever wanna feel
Like I did that day
Take me to the place I love
Take me all that way

Under the bridge downtown
Is where I drew some blood
Under the bridge downtown
I could not get enough
Under the bridge downtown
Forgot about my love
Under the bridge downtown
I gave my life away

Az Ördögre kacsintva

Menni kéne, de itthagyni téged már nincs erőm,
Minden nappal csak húzol a végzet felé,
De amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
Egy hónapja másképpen néznének mindenhol…

Hogy veled álmodni néha, álmomban ölelni még ma,
Az ördögre kacsintva és a szemembe hazudva azt már nem!

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem.
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom, az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem…

Kitépem a szívem

Kitépem szívem, hogy ne fájjon többé,
ne váljon az érzelem soha már köddé.

Ne szeressek senkit, érzéketlen élet,
legbelül mégis kék méreg éget.

Zuhanjak a mélybe, szél vágja az arcom,
veszítsem el minden arcátlan harcom!

Váljanak könnyeim tűzpiros vérré,
Akárki, akárhogy s bármikor kérné,

Ne essek az óceán fuldokló mélyébe!
Csak ülnék ki a zord szakadék szélére!

Siralmam emésszen legbelül árván,
vérfoltok terjengnek végig a párnán.

A szívem vérzik, hisz’ üres lett helye,
nem fogok érezni többé már vele.

Egyedül bolyongok, céltalan lélek,
de megérte, amiért nem haldoklom érted.

Más ölel át

Újra és újra csak melléd nyúl
Kezem, ha téged keres
Számtalan tervem a vízbe fúlt
Mióta magányomra ébredek

Megzavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így, semmi sem vígasztal
Van annyi kérdés, mi felkavar

Mi az, ami, amitől több, mint én
Mi az, ami Neked úgy fájt
Ki az, akiben most bízol,
És miért hittem mást
Hova fogy a levegő, hol lesz még
Hol az, aki szívemig száll
Kire hagyom ezt a titkot
Most miért inkább más
Lelkem miért bíztam Rád
Ha más ölel át

Szüntelen gyűlnek a könnyeim
Folyton rád gondolok
Nem tudom többé elhallgatni
Azt, hogy belül fáj még, nagyon

Más az aki véd, más akire vársz
Más karjaiban lel az álom rád
Máshol kelt a nap, másnál ébreszt fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel
Felkavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így, semmi sem vígasztal
Sem a csend, sem a zaj

Mi az, ami, amitől több, mint én
Mi az, ami Neked úgy fájt

Ki az, akiben most bízol,
És miért hittem mást
Hova fogy a levegő, hol lesz még
Hol az, aki szívemig száll
Kire hagyom ezt a titkot
Most miért inkább más
Lelkem miért bíztam Rád
Ha más ölel át

Mennyország

Tudom, több mi bennünk volt, lehet fel se fogtam még
Hogy ez az én kudarcom, én engedtem, hogy falakat húzz elém
Tudom, több mi bennünk volt, csak a szívem robban szét
Hisz ami nélküled van nem vigasztal, nem hoz lázba rég

Vajon gondolsz-e még rám
Vagy már elfelejtettél
Vajon partot értél már
Vagy most is tép a szél

Szeretném újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert Veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország

Megöl a fékevesztett harc, különös álmok törnek rám
Nem is a magányom tart sakkban, inkább a fájó távolság
Megin' a fékevesztett harc, gyötör sok könnybe fulladt vágy
Én, aki az életet úgy falta, mára csak a válaszokra vár

Vajon gondolsz-e még rám
Vagy inkább észre sem vennél
Vajon a végtelenbe vágysz
Vagy most is visszatérsz

Szeretném újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert Veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország

Nekem a mennyország, Veled a mennyország

Újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát

Szeretném újraélni százszor, tartson örökké a láng
Együtt újra élni százszor minden őrült pillanatát
Mert Veled egy perc égig emel, hova nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország

te vagy én

figyelj, csak azért figyelj, mer' én már meghaltam
na és a holtak ritkán szólnak
nyugi! csak annyi az egész, hogy egy fénykapun belépsz
szerényen, mer' az itt jól hat

mi van a szexen túl, a halálon túl
talán valami más világ
más hatalmak, más szerelmek,
más hangok, más szobák, más hibák

vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok te
vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok

és én nem mondom azt, hogy szeress, de akkor tékozlásból jeles
mert ha nem szeretsz, akkor megbuksz,
mert csak azért nem szeretsz, mert nem tudsz
azért nem szeretsz, mert nem tudsz, nem szeretsz, mert nem tudsz
Mi van?
a szexen túl, a halálon túl...

és nemzetközivé lesz holnapra az ember
csak a világóra áll meg, mivel többé senkinek nem kell
attól félnie hogy vihar jön
mer' az a vihar máris itt van
de hogy ki küldte, arra nem tanít meg sem a földrajz, sem a hittan
már csak a számok jönnek egymás után
a többi jel mind köddé lett
nincs több reál, nincs több humán,
nincs matek, nincs költészet

mi van a szexen túl...

Még

Minden különös ezen az éjszakán, minket elvakít a fény.
Forog minden, az árnyak, a képek a sötétben némán és fehéren.
A kezem már a semmibe markol, most mégis úgy érzem, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.

Megtör a szenvedés, és a napok is olyan lassan múlnak el.
A távolból már hangok zúgnak, halkan egy régi dalt felém,
Én végre megértem, mert egy gondolat hasít belém, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.

Use Somebody

I've been roaming around
Always looking down at all I see
Painted faces, fill the places I cant reach

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody

Someone like you, And all you know, And how you speak
Countless lovers under cover of the street

You know that I could use somebody
You know that I could use somebody
Someone like you

Off in the night, while you live it up, I'm off to sleep
Waging wars to shape the poet and the beat
I hope it's gonna make you notice
I hope it's gonna make you notice

Someone like me
Someone like me
Someone like me, somebody

Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out
Go and let it out

Someone like you, somebody
Someone like you, somebody
Someone like you, somebody

I've been roaming around,
Always looking down at all I see

Utolsó üvöltés

Még most is hallom magamban a hangok zaját,
De a napok között céltalanul sodródunk tovább.
Még most is látom magamban a mozdulatlan arcokat,
Ahogy a fájdalomtól bennük üvölt minden gondolat.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Minden lépésem oly távol van már,
És megfakult sorok között minden üresen áll.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.

Ha bennem elmúlik minden, akkor majd megértem,
Mert közöttük egy halvány képen magamat nézem.

Az utolsó üvöltés már egy halkuló suttogás,
Az utolsó mozdulat egy erőtlen remegés.
Lassan felettünk elmúlik minden, ahogy jöttünk, csendesen,
Eltűnünk a semmiben.