Az Ördögre kacsintva

Menni kéne, de itthagyni téged már nincs erőm,
Minden nappal csak húzol a végzet felé,
De amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
Egy hónapja másképpen néznének mindenhol…

Hogy veled álmodni néha, álmomban ölelni még ma,
Az ördögre kacsintva és a szemembe hazudva azt már nem!

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem.
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom, az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem…