Még

Minden különös ezen az éjszakán, minket elvakít a fény.
Forog minden, az árnyak, a képek a sötétben némán és fehéren.
A kezem már a semmibe markol, most mégis úgy érzem, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.

Megtör a szenvedés, és a napok is olyan lassan múlnak el.
A távolból már hangok zúgnak, halkan egy régi dalt felém,
Én végre megértem, mert egy gondolat hasít belém, hogy...

Még, még, még, még, még, még, ez még nem, nem elég.
Még, még, még, még, még, még, ha ebben a tűzben minden elég.