Húz

Vörösborban ajkad ízét kóstolom
Füstbe metszem arcod, és csak bámulom
Tovaszáll, mégis hinnem kell, hogy ott vagyok én is talán -
Mélyen benned, de megnyugszol még más oldalán

Mennyi ócska játék véget ért, már azt se tudom
Hogy messze űzzem emléked mind, ez szánalom

A szívem húz, csak hozzád húz
A szívem húz, csak hozzád húz

Álmaimban egy köréd épült új világ
Benne élek és nincs kiút, hogy ha nincs tovább
Jöjj, ébressz fel, tedd álommá most az életem
Fond körém jól karjaid, légy a végzetem

A szívem húz, csak hozzád húz
A szívem húz, csak hozzád húz

A téboly lassan hozzám szól már hangodon
Csak te és senki más nem kell, csak ezt tudom

A szívem húz, csak hozzád húz
A szívem húz, csak hozzád húz

Légyszíves

Vigyetek el engem is lassúzni srácok
vigyetek el innen, mert nem jön ide más
vigyetek el engem is lassúzni srácok, légy szíves

Külön ki szeretném hangsúlyozni srácok
köszöni az anyám, hogy lassúztok velem
Aggódik, hogy tél lesz, jönnek majd a bálok
és én otthon nézem a hóesést.

A tiszta folt az, amikor a kiömlő vérre
ráesik a hó és öt perc múlva nincs
a tiszta folt az, amikor minden hófehérbe öltözik.

Az én szívem rántott hús, de azon a bunda
nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa
Az én szívem rántott hús, de azon a bunda
magány, vágy és rettegés talán

És kinn már hull a hó, pont jön a télapó értem és bálba visz a szánkó és fülembe hajol egy táncosom, hogy jól mozgok és megcsókol, míg hóra rogynak kint a szarvasok.

Vigyetek el engem is lassúzni srácok
vigyetek el innen, mert nem jön ide más
vigyetek el engem is lassúzni srácok, légy szíves

Jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy el
Jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy
Jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy el az én tyúkszaros kis életem

Meg lehet-e menteni sok mindenkit srácok?
És mi is a jó abban, ha sok a menekült
Meg lehet-e menteni sok mindenkit srácok, légy szíves

Az én szívem rántott hús, de azon a bunda
nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa
Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány,
vágy és rettegés talán

És kinn már hull a hó, pont jön a télapó értem és bálba visz a szánkó és fülembe hajol egy táncosom, hogy jól mozgok és megcsókol, míg földre rogynak kint a szarvasok.

Utolsó dal

Nézd milyen vörös az ég,
Már a hegyek között az éj.
Hátára kap az álom,
Tudja, hogy régóta várom.
Magasba nem repít,
Bár kitárja szárnyait,
Nehéz vagyok, túl nehéz.

Levetem hát a régi ruhát,
Ne érezzem többé a súlyát.
A hegyeken túl már ott a határ,
Mögötte új élet, új világ vár.

Lesz még Nap fenn az égen,
Lesz még virág a fákon.
Lesz még a lelkemben béke,
Jön még a szememre álom.
Lesz még Nap fenn az égen,
Lesz még virág a fákon.
Lesz még a lelkemben béke,
Ezt még úgyis kivárom.

Felhős az ég, vihart kavar,
Lehunyt szemmel járok,
Ne lássam a múltamat.
Szívemben idegen érzés,
És én halkan dúdolok,
Ez az utolsó dal,
Amit még itt hagyok.

Hiába szólsz, eldobom, ami földbe nyom rég.
Itt hagyom, amiből éppen elég.
A hegyeken túl már ott a határ,
Mögötte új élet, új világ vár.

Lesz még Nap fenn az égen,
Lesz még virág a fákon.
Lesz még a lelkemben béke,
Jön még a szememre álom.
Lesz még Nap fenn az égen,
Lesz még virág a fákon.
Lesz még a lelkemben béke,
Ezt még úgyis kivárom.

Kiskifli

Eljött a pillanat, ma kirúgom a csajomat;
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?
Ugye nem stílustalan egy házibuliban?
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?
Ha jön a karácsony, mindig túl parázom.
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?
És aludni hol szeretsz: a fal mellett vagy mindegy?
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?

Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok kárt tenni!
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok Benned kárt tenni!

Gondolom nem gond, ha néha felhívom...
Nem vagyunk állatok, nem vagyunk állatok.
És az is belefér, ha találkozunk azért...
Nem vagyunk állatok, nem vagyunk állatok
Ugye nem stílustalan, egy házibuliban?
Nem vagyunk állatok, nem vagyunk állatok
Ha a konyhaasztalon, megvígasztalom?
Nem vagyunk állatok, nem vagyunk állatok

Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok kárt tenni!
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok kárt tenni!
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok kárt tenni!
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok Benned, ká é á é á vúú

Eljött a pillanat, ma kirúgom a csajomat;
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?
Ugye nem stílustalan egy házibuliban?
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?
Ha jön a karácsony, mindig túl parázom.
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?
És aludni hol szeretsz: a fal mellett vagy mindegy?
Ugye hoztál fogkefét, ugye hoztál fogkefét?
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok kárt tenni!
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok kárt tenni!
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok kárt tenni!
Legyél kiskifli! Legyél kiskifli!
Így nem tudok Benned, nem tudok Benned, nem tudok Benned, ká hé hóó héé juu húúú...

Skandináv éjszakák

Csak kinyitom a szemem, máris újra behunynám
A fény ilyenkor hasít. A fejem kívül-belül fáj
Háború ez is - egy újabb hétfő az ellenség
Feladom. Vigyen. Csak egy sört innék

Én esküszöm, hogy a miénk a legsötétebb lépcsőház
A ládában egy levél, ismeretlen kézírás
A feladó...nagy ég! Ébren vagyok, vagy ez álom még?
Hirtelen ragyog fel ezer eltűnt kép

Nevek, arcok, helyek...Hosszú skandináv éjszakák
Hideg, mégse hideg a világ
Voltak nevek, arcok, helyek
Olcsó szállodákban szűk szobák
Látod, adott egy-egy napot a világ, ami él tovább

A tengerparti kocsmák, a mindig kihalt állomás
Grogot ivott velünk a folyton fázó hindu szakács
Valahol talán most is bluest hallgat részegen
És a lány - Istenem! - újra írt nekem!

Ül és vár

Hogyha az életben
boldog akarsz lenni
csinálj zenekart és hogyha
abból nem lesz semmi
vegyél magad mellé egy
kutyát vagy macskát társnak
mert nem beszél vissza egy
ilyen háziállat

látni a szíveddel
a szemeddel lesni
ha becsukod vágyak
és ha, ha kinyitod semmi
majd a hintaszéked
elringat s az álom
nem jön a szemedre csak
ott ül a párkányon

ha feldobod, piros
ha leesik, semmi
ha az élet fenn van, akkor
neked kell lenn lenni
ott ül a felhőkön
az égben keres társat
háziállat lehetsz, hogyha
rossz voltál gazdának

ül és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak...

Túl az Óperencián

Mi a terv, most, hogy minden célod elfogyott?
Merre mész, ha minden út már járt?
Ha nem felelsz meg, kell-e még, hogy jobb legyél?
Mennyit érsz, ha a hited megkopott?

Kitől félsz, ha már mindenki elhagyott?
Kitől kérsz, ha minden bank bezárt?
Oh, szólsz-e még, ha kész a leltár, bár még élnél,
Már nem élsz, de még nem is vagy halott.

De túl az Óperencián,
Minden festett kék egen,
Túl a hazugságok tengerén,
Vár egy hely, amiről meséltek neked!

Hova bújsz, ha már tombol minden Istenség?
Itt a vég, és a jövő lángban ég.
Oh, mersz-e még remélni új feltámadást?
Lesz-e még egy végső lázadás?

De túl az Óperencián,
Minden festett kék egen,
Túl a hazugságok tengerén,
Túl az Óperencián,
Minden festett kék egen,
Túl a hazugságok tengerén,
Vár egy hely, ahol nincs több küzdelem

Oh, mersz-e még remélni új feltámadást?
Lesz-e még egy végső lázadás?

De túl az Óperencián,
Minden festett kék egen,
Túl a hazugságok tengerén,
Túl az Óperencián,
Minden festett kék egen,
Túl a hazugságok tengerén,
Mind ott leszünk, mint a régi képeken.

Ébredés

Az üres szobában ébredek,
mert itt hagytál egyedül.
Nézhetem a régi foltos képeket,
szememből könny menekül.

A hátam mögött a hűvös ágy,
nyög helyettem egy félénk imát.
Előre nézek az ablakon át,
remény sugárzik felém odaát.

Sok mindent éltünk meg együtt,
de mégis csak itt van ez a szomorú vég.
A reggel mindennap eljött,
de az éjszaka volt az, ami téged kísért.

Remegve forrt össze testünk,
de mégis a másik volt, ki többet ígért.
Hamar eltűnt, rommá lett lelkünk,
nézte szerelmünk hűlt helyét.

Hosszú évek tűntek el,
égtek el hamuvá.
Hiába kértem, ébredj fel,
ez így nem vezet sehová.

Könnyebb lenne mindent most feladni,
csak nézni ezt a savanyú álmot a hamis ablakon.
A kincset ott a földben hagyni,
menni, mint a szomorú vándor a szürke utakon.

Könnyebb lenne mindent most feladni,
csak nézni ezt a savanyú álmot a hamis ablakon.
De nem fogom a szívem elnyomni,
tálcán adni boldogságom.

Hogy eldobd valahol.
Hogy eldobd valahol.

Egy új nap az, amire ébredek,
a sötétség rám többet nem kiált.
A hajnal hoz friss, új életet,
a kín-szenvedés már nincs tovább.

Nem hajtok el gyönyörűségeket,
hamisra többet én nem révedek.
Hisz, igaz ez a szépséges új világ.
Szépséges új világ.

Valami fényesen ragyog ott,
ragyog ott, a falon át.

Könnyebb lenne mindent most feladni,
csak nézni ezt a savanyú álmot a hamis ablakon.
A kincset ott a földben hagyni,
menni, mint a szomorú vándor a szürke utakon.

Könnyebb lenne mindent most feladni,
csak nézni ezt a savanyú álmot a hamis ablakon.
De nem fogom ma szívem elnyomni,
tálcán adni boldogságom.

Könnyebb lenne mindent most feladni,
csak nézni ezt a savanyú álmot a hamis ablakon.
A kincset ott a földben hagyni,
menni, mint a szomorú vándor a szürke utakon.

Könnyebb lenne mindent most feladni,
csak nézni ezt a savanyú álmot a hamis ablakon.
De nem fogom ma szívem elnyomni,
hogy visszatérjen az álom.

Mely eltűnt valahol...
Mely eltűnt valahol...

Szíveddel láss

Ha bármi bánt, ha bármi fáj,
mond, kiálts, ha tényleg elég,
ha megsebez, ha bánt a fény.

Várd ki a jéghideg szív tavaszát,
tárd ki az ablakod, engedd be a fényt,
számíthatsz rám őszintén.

Fel kell állj, veled vagyok,
vár még ránk százezer év,
ne hátra nézz.

Hisz lelkünk rég összeér, ha szól a dal,
s már köddé vált a zűrzavar.
Jöhet a tűz vagy jöhet a jég, hisz valaki megvéd már,
csak ne menekülj, ne félj, szemünkben a vágy, a szív az mindent lát.

Már minden út összeér, a sors a társ,
aki elkísér,
most indulunk az álmokért.

Hisz harcol a szívünk egy életen át,
az éjen a csendben a vágyak tépik szét,
ha menni muszáj, ne váljunk szét.

Fel kell állj, veled vagyok
vár még ránk százezer év,
ne hátra nézz.

Hisz lelkünk rég összeér, ha szól a dal,
s már köddé vált a zűrzavar.
Hisz lelkünk rég összeér, ha szól a dal,
s már köddé vált a zűrzavar.
Jöhet a tűz vagy jöhet a jég, hisz valaki megvéd már,
csak ne menekülj, ne félj, szemünkben a vágy, a szív az mindent lát.

A szív az mindent lát.