Szíveddel láss

Ha bármi bánt, ha bármi fáj,
mond, kiálts, ha tényleg elég,
ha megsebez, ha bánt a fény.

Várd ki a jéghideg szív tavaszát,
tárd ki az ablakod, engedd be a fényt,
számíthatsz rám őszintén.

Fel kell állj, veled vagyok,
vár még ránk százezer év,
ne hátra nézz.

Hisz lelkünk rég összeér, ha szól a dal,
s már köddé vált a zűrzavar.
Jöhet a tűz vagy jöhet a jég, hisz valaki megvéd már,
csak ne menekülj, ne félj, szemünkben a vágy, a szív az mindent lát.

Már minden út összeér, a sors a társ,
aki elkísér,
most indulunk az álmokért.

Hisz harcol a szívünk egy életen át,
az éjen a csendben a vágyak tépik szét,
ha menni muszáj, ne váljunk szét.

Fel kell állj, veled vagyok
vár még ránk százezer év,
ne hátra nézz.

Hisz lelkünk rég összeér, ha szól a dal,
s már köddé vált a zűrzavar.
Hisz lelkünk rég összeér, ha szól a dal,
s már köddé vált a zűrzavar.
Jöhet a tűz vagy jöhet a jég, hisz valaki megvéd már,
csak ne menekülj, ne félj, szemünkben a vágy, a szív az mindent lát.

A szív az mindent lát.