Árnyékok

Hát elszöktem az aszfaltromok alól
Mert hallottam az erdő zúgását
Te úgy jöttél, mint víz elé sziklafal
Az örvénylő idő kővé vált
Csend nőtte be azóta a mohát
Nincs többé napfényből függőágy
Nincs illat már, nincs szín a fák ágain
Egy megsárgult fényképről nézek rád

Úgy volt, hogy egyszer majd látom
Az árnyékom úgy lép elém
Hogy ott áll színes ruhában
Hogy én ő vagyok ő meg én

Folyt lüktetve a medrében a patak
Szél fésült meg és karcolt minden ág
Egy ösztönláng azt mondta: nincs már tovább
Csak felgyulladt, és rögtön elfújták
Nézd, hogy issza a gyökér be az esőt
Mint ottfelejtett ócska fürdőkád
Emlékezz, égjen beléd jól a kép
Kövessen, mint test az árnyékát

Úgy volt, hogy egyszer majd látom
Az árnyékom úgy lép elém
Hogy ott áll színes ruhában
Hogy én ő vagyok ő meg én

Úgy volt, hogy egyszer még látlak
Árnyék vagy úgy lépsz elém
Nézed csak színes ruhában
Hogyan leszek az árnyékod én