A leányzó fekvése

ahogy elfogy a bánatpénz
s ahogy múlik a fáradtság
ugyanoda helyez az érkezés
mint az indulás

nem az igazat éljük át
hiszen ugyanúgy semmiség
ha a földünk pokoljárt
és ez a tény feltárt minket

ha a véred ellen mész
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy ne nagyon lépj rá

nehogy elszakadjon a szál
ami eltart magamtól
ahogy a tüdőm rúgkapál
ez nem olyan bíztató

bizony te vagy most az a ház
ahol elmulasztom a kórt
igen ideküldött a láz
és ez a folt nincs már többé

ha a véred ellen mész,
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy használd de ésszel
és ha vérzel abból neki is adj
mert a kettő is csak egyekből áll
és erre nincs szó