Késő már

Minden híd ledől

és zuhan a mélybe a múlt
Úszni érte nincs erőm

és már Te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk

Belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már

Fullad a tegnapi élet a sarkon
a csendben, mikor fekszem a padlón
a ki nem mondott szavaid hallom
hogy kéne belőlünk valamit hagynom
mert nem marad nyomom se majd
nem vagyok bolond, se vak
ezért nehéz, hogy az arcodban
látom, mikor még az voltam
a percekből, miket elvettünk
még próbálnék visszaadni
de nem tudom, hogy kell
a hosszúra nyúlt ölelésekből
kiszakadni

Minden híd ledől

és zuhan a mélybe a múlt
Úszni érte nincs erőm

és már Te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk

Belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már

Sokszor túlgondolom meg elrontom
már nem teszek érte, de nem mondom
és te sem akarod, hogy mást higgyek
minket csak a tériszony állít meg
mert nem oldódunk fel egymásban
hogy lehet, hogy nem láttam
mi a hamis, és mi az a valódi
bár tudtam volna előre csalódni
Egymásból, amit elloptunk
megpróbálnám visszarakni
de minden jót megbosszul a múlt
már nem tudunk így maradni

Minden híd ledől

és zuhan a mélybe a múlt
Úszni érte nincs erőm (már nincs erőm)

és már Te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk

Belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már