2017. március 31., péntek

Ha Te ott leszel velem

Ha egyszer cserbenhagy a képzelet és utam folytatni már nem lehet,
Szétszórom, könnyű szívvel mindenem, ha Te ott leszel velem.
Ha egyszer én is arra ébredek, az élet azt üzeni: "ég veled!"
"Köszönök mindent" én majd azt felelem, ha Te ott leszel velem.
Én voltam az, aki sohasem kért, fizettem becsülettel mindenemért.
Érdemes volt-e mindez, nem kérdezem, ha Te ott leszel velem.
Ha földre hullanak a büszke sasok és mindent legyőznek a vad démonok,
Nem hajtom akkor sem le én a fejem, ha Te ott leszel velem.
Rossz voltam néha és eltévedtem, bántottam azokat, akiket szerettem
talán a bűneimet sem szégyellem, ha Te ott leszel velem.
Ha minden szép pillanat messzire száll, ha minden óra végleg körbejár,
Az elmúlt perceket én nem keresem, ha Te ott leszel velem.

Néha minden céltalan és túl korán vége van
És tudjuk a sötétségbe tart, messze a túlsó part.
És túl gyakran boldogtalan, sebzett és bizonytalan,
Mégis hiszem, hogy élni érdemes, egyszeri különleges.

Elherdált évekből, magányból, csendekből úgy lobban fel, hogy örökké tartson.
A Szabadság rabja a bilincset várta, mely átölel.
Megfakult színekből, céltalan percekből úgy lobbant fel, hogy örökké tartson.
Mindentől távol, a tegnaptól-mától a szívemben.

Talán majd nem felejtik néhány dalom, talán majd megmarad pár gondolatom,
A Halál sötét csendjét nem rettegem, ha Te ott leszel velem.
Nem mondtam rajtad kívül senkinek sem, miért is mondtam volna nem éreztem,
Utolsó szavam legyen a "szerelem", ha Te ott leszel velem.

2017. március 27., hétfő

Válaszok

Gyűrött Levél, asztalomon
Felszáradt könnycsepp, papírlapon
Magamat látom a te arcodon
Hányszor kértem hallgass rám

Mint vad folyón törött hajót
Dobált a szél hullámokon
Volt sok kérdés sok kísértés
De mégis ember maradtam én

Már nem tarthatsz vissza
Csak azt nem mond, te más úton jártál
Ha újra hagynák, ezt akarnád
Ha erőd adná, újra indulnál
A nyughatatlan szív
A benne égő tűz forró vér
Most én érzem, hogy el kell mennem
Még annyi minden vár.

Ismerem jól, sok hamis kép
Ígérgetés, könnyelmű éj,
Sok kísértés, meg nem értés
Mindent feladtam a semmiért

Te voltál nekem a példa
Az én cipőm a lábnyomodban jár
Érzem te is ezt akarnád
És újra indulnál
Már hiába is hívsz
A bennem égő tűz forró vér
Most újra érzem, el kell mennem
Még annyi minden vár

Hogy próbáljak másképp élni,
Jó mondhatnád, engem is érts,
Bűneidet hogyan fogod jóvá tenni még
Te sem fordíthatsz vissza!!!

Tovább viszem az álmod - fentről vigyázok rád
Leszek, aki mindazt megtenné - becsülettel élj
Én leszek, aki megszerezné - tégy néha jót is
Újra élnéd, mi téged egykor várt - legyen hozzá erőd

be látom már………
ilyen vagyok
nem voltak kérdések
csak VÁLASZOK

2017. március 19., vasárnap

Indulok tovább

Fut a vonat, fut a világ,
Valahonnan indulok és valaki vár,
Fut az idő, nem is volt nyár,
Az a baj, hogy azt hiszed, még gondolok rád.

Elhagytál! Hiába sírsz az ajtómnál!
Eldobtál! Már tudhatnád, hogy nem vigyáztál rám!
Én most indulok tovább.

Sietni kell, nincs sok idő,
Olyan a szívem, mint egy csúf temető,
A történetben már nincsen jövő
Kevés van rosszabb, mint egy rossz szerető.

Elhagytál! Hiába sírsz az ajtómnál!
Eldobtál! Már tudhatnád, hogy nem vigyáztál rám!
Én most indulok tovább.

Volt idő, hogy még szerettél,
Azt hittem, hogy megértettél,
De hűségemen nevettél,
Pedig számítottam rád,
De most indulok tovább.

Fut a vonat, fut a világ,
Az a baj, hogy azt hiszed, még gondolok rád.
Sietni kell, nincs sok idő,
Kevés van rosszabb, mint egy rossz szerető.

Elhagytál! Hiába sírsz az ajtómnál!
Eldobtál! Már tudhatnád, hogy nem vigyáztál rám!
Én most indulok tovább.
Indulok tovább.

2017. március 15., szerda

Nincsen magyarázat

A vágy, ami éget
A kín, ami szorít
Minden napomra
Szürke fátylat borít
A bűn, ami ölel
A tűz, ami vadít
Lobog éjjelente
És új dalokat tanít

Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Legyint a sátán, legyint az Isten
Egyikük sem bízik már bennem

Fakul a tested
Kopik és fonnyad
Sokáig létezel
Aztán egyszer csak nem vagy
Boldog, ha voltál
Hát nem tartott soká
Most hidegen fekszel
És bámulsz valahová

Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Legyint a sátán, legyint az Isten
Egyikük sem bízik már bennem

Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat
Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak...

2017. március 4., szombat

Menj, ha menni kell

Fekszem a félhomályban,
Veled egy fél szobában.
Álmok, vágyak szállnak át a kitárt ablakon.

Sóhajok lépcsőháza,
ajtód ma legyen kitárva,
engedem, hogy szálljon el, ami fáj, vagy csak fájna.

Úgy vagyunk mi ketten,
ahogy Pest van Buda mellett.
Egyek bár, de elválasztja őket a folyó.

Táncolnék egy táncot,
de Te nem jössz már velem.
Érzem, hogy gondolkozol új lépéseken.

Menj, ha menni kell,
nem a lábad, a szíved visz el.
Azért gondolj néha rám,
mikor éjjel hideg az ágy.

Menj, ha menni kell,
nem a lábad, a szíved visz el.
Azért gondolj néha rám,
mikor télen hideg az ágy.

2017. március 3., péntek

Keresem őt

Keresem, hogy honnan, hová és hogyan.
Keresem, hogy merre és miért.
Keresem, hogy hol van a tisztább önmagam -
aki elől most éppen elfutnék.
Keresem, hogy végül hová lettem,
hova tűnt, aki most már lehetnék.
Keresem, hogy mi is volt, ami mégse lett.
Keresem, hogy mit kerestem rég.

Keresem őt.
talán egyszer kiemel innen,
úgy mint a gyöngyöket a víz alól.
Keresem őt
minden zajban, és a csöndben
itt a vihar előtt.
Már tudom, megtalálni sok esélyem nincsen,
Keresem őt.

Valahol irányt kéne kérnem.
Egyedül már eltévedni is nehéz.
Zűrzavar van bennem nagyon régen.
Ha se utad, se célod, hová mész?
Keresem, hogy átöleljen és itt legyen,
mielőtt végleg elvesznék.
Keresem, hogy nehogy elveszítsen
mielőtt megtalálna még.

Keresem őt.
talán egyszer kiemel innen,
úgy mint a gyöngyöket a víz alól.
Keresem őt
minden zajban, és a csöndben
itt a vihar előtt.
Már tudom, megtalálni sok esélyem nincsen,
Keresem őt