Szerteszét

Én már vártam
Hogy legyen holnap a szobában
És fényben ússzon az a hibátlan
Arc ami felébreszt lágyan
Én több akartam lenni a vártnál
Csónakázni és enni a várnál
Heverni ott majd szerteszét
A fűben fekve lesni az éjt

Szerteszét vagyok a levelekkel
Az őszi tájban így bújok el
De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem?
Szerteszét veled egyben
Az ágyban, a sárban, a hóban
Fényben homályban szerteszét, szerteszét

Ez az élet csak nálad érhet majd véget
És mielőtt alszunk még felébred
Ami téged is engem is éltet
Akkor előjönnek az emlékek
Az a dobás mit mindig elvétek
Mert tetszeni akartam ott neked
Ezért megtettem mindent amit lehet

Szerteszét vagyok a levelekkel
Az őszi tájban így bújok el
De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem?
Szerteszét veled egyben
Az ágyban, a sárban, a hóban
Fényben homályban szerteszét, szerteszét
Szerteszét