2017. május 4., csütörtök

Védtelen

Ordít az ostobák hada:
Zombik, menjetek haza!
Mennyből az angyal nem jön el
Mondják, itt a vég közel
Csimpánz a megvadult világ
Örül annak, mit a lába közt talált…
Hol van az őrző angyalom?

Kínos, hát nincs elég bajom
Ez még hiányzott nagyon…
Fekszem, baldachinba zár
A magány - új prédát talál
Jó pár évig itt lakott
Hihetetlen, hogy tényleg elhagyott
Nincs már őrző angyalom.

De most még…

Nem fáj, nem érint, nem zavar
Hogy merre, meddig ment el
Hogyan felejthetett el,
Nem érdekel, hogy most kivel kavar
Hogy reggel kinek visz ágyba kávét
Én nem irigylem a másét.

Hagytam magamnak bőgni pár napot
De aludtam rá egy jó nagyot
Ezen a néhány négyzetméteren
Az álmokon kívül nem terem
semmi – a net cé oldalát
a világ legszomorúbb dalát
önként rommá hallgatom

Most már elég jól vagyok
Nem sikk a sokkos állapot
Elment az őrző angyalom
De a banánt unom már nagyon
Éget egy pelenkás lovag
Édes, de hátha nem ragad
Itt rég egy gyenge nő lakott

De most már…

Nem fáj, nem érint, nem zavar
Hogy merre, meddig ment el
Hogyan felejthetett el,
Nem érdekel, hogy most kivel kavar
Hogy reggel kinek visz ágyba kávét
Én nem irigylem a másét.

Nincsenek megjegyzések: