elmondanám

mindenki lő mostanra már
régóta láthatatlanul élek
változni kész rajtam kívül
mindenki más akit csak az évek
fújnak felém mindenfelől
két kézzel integetnek a tájnak
jóságos ég elmondanám
ez voltam én mindegy mi vár is
elmondanám
köddel benőtt látóhatár
sorsukra hagyva vesztek az álmok
sorsot cserél sok jó barát
jobbára védhetetlenül állok
sortűz pereg dobszó ha szól
végszóra járja mind el a táncát
jobbára jó vesszőfutás
te jóságos ég hát ez voltam én
csak elmondanám
közeledik el az életem velem épp
pedig mennyire máshol járt nemrég
igaz az is amíg elviseltem a fényt
az is az is csak égetett ahol ért
hazabuszozik a városomba a nyár
velem már a múlt időkben jár
megszűnik itt mindenki más
egyből ha elhagyod a világot
emlékek ők visznek tovább
ezt jobb lesz ha mihamarabb be is látod
megszokható csak épphogy nehéz
de mégis ha megfeszülök sem értem
jóságos ég ma gondolj le rám
ha többet remélsz is ez voltam én
csak elmondanám
közeledik el a nap mikor hazaérsz
belépsz megint a régi szobádban állsz
belebuszozik az álmaidba a táj
tudom nem is kell mondanod hova jár
minek örül ez az élettelen ég?
nekem csak olyan szegről-végről kék
széltébe nőtt szélfútta rét
a házak körül lovaskocsik állnak
sírig cipelt ásók-kapák
két kézzel integetnek a tájnak
várnak hogy élj úgy mintha más
nem volna nélküled a mesédnek
jótánnyi jót csak ennyit kívánj
ma bármit cipelsz is gondolj felém
mert elmondanám
hazabuszozik az életem velem épp
pedig mennyire távol járt nemrég
lefogadom amíg elviselted a fényt
ugye ugyanúgy égetett ahol ért?
közeledik el a városomba a nyár
velem megint a múlt időkben jár
közeledik el a nap mikor hazaérsz
belépsz megint a régi szobádban állsz
belebuszozik az álmaidba a táj
tudom nem is kell mondanod hova jár
minek örül ez az élettelen ég?
nekem csak olyan szegről-végről kék
közeledik el az életem velem épp
pedig mennyire máshol járt nemrég
igaz az is amíg elviseltem a fényt
az is az is csak égetett ahol ért
hazabuszozik a városomba a nyár
velem már a múlt időkben jár
sebtében írt történetét
asztalfiókba zárja a részeg
később ha kész a szekrénybe dől
az ajtót bezárja magára végleg
képes szegény a fél életét is
álltában átaludni ha kéred
se nem lesz ma több változtatás
csak a végén egy szó a szó pont a lényeg
mégis mi más?

Ne keresd az igazit, az én voltam

Behatolok hozzád símaszkban
Kár, hogy, a pajszert kinn hagytam
Dobd le a kulcsot, engedj be
Megiszunk valamit kettesbe’
Lefutom a pitbullt. Tévedtem
Mondd a szemembe, hogy tényleg nem
Gondold végig, de őszintén
Találnál-e még egy olyan nőt, mint én?

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

Soha nem kezdhetsz más nővel
Figyelem a házad távcsővel
A bőrdzsekidet is felvetted
Hoppá, ki az ott melletted?
Láttam a csajodat, nem nagy szám
Én a helyedben elhagynám
Ugye megbántad? Gondoltam
Ne keresd az igazit, az én voltam

Sanghaj Peking Toikó
Nélküled itt mindig jó és
Phenjan Szöul Kiotó
Nélküled már minden jó

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.
Törlöm a számod végleg!

Fércelt álom

Állok szemben a Léttel a csendben,
Farkasként harap, metszi a testem,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Látod, én vagyok élve az első,
akit kísér egy tenyérnyi felhő,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Mára félbe törtek az estek,
maradtak morzsák e néma verembe,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött..

Szarvasok ugranak Holdra az égen,
lehajtott fejjel, nem veszem észre,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Meg sem mozdul az árnyék az utcán,
arasznyi részeken kerget a patkán,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Aztán megfog a szél, itt a Földön,
éjszaka csábít, fektet a röghöz,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött.

másé voltam

üres a fejem nincs benne lélek
alszanak a sejtek múlnak az évek
és én hiába mondom hogy mindent látok
ha soha nem látom az igazságot
és az igazság sem lát soha engem
valami nagyon nincsen bennem rendben
félek tőled
te másé voltál mindig
másé voltál mindig
megöl a szobám gyűlölöm a falakat
a háztetők felett a nyári ég alatt
ha feldobom magam a csillagtelepre
otthagyom a testem minden este
és hazudtam neked hazudtam neked
sosem kezdhetünk újabb életet együtt
félek tőled
féltem mindig
te másé voltál mindig
másé voltál mindig
elnémít a zaj
megrémít és bódulttá tesz ez a fémes hangzavar
kétszáztízzel száguldunk tovább
száguldunk tovább
mi csak száguldunk tovább
de te másé voltál mindig
igen másé voltam mindig
másé voltál mindig
én is másé voltam mindig
másé voltál mindig
másoké vagyunk
mindig

Losing you

There are things in this life I,
Would rather not sacrifice
You girl I cannot live without
And you know there's no doubt that
All I mind's losing you

And I don't mind losing sleep
Pray the lord my soul to keep
I'll get plenty rest so when I'm dead but 'till,
'Till then won't you share my bed 'cause,
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And I don't mind losing money
There's nothing this life owes me
I've been given more than I can receive
But for, for you there's no receipt so,
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And I don't mind growing old
Losing teeth and going bald
Not as handsome as I never was but,
You love me just because
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And there are things in this life I,
Would rather not sacrifice
You girl I cannot live without
And you know there's no doubt that
All I mind's losing you
All I mind's losing you
All I mind's losing you

Senki nem véd meg

Kihallatszódik egy álom a fejből
a fájdalom kezében pukkan a pezsgő
szúrnak a hangok, a sugarak
üvegszilánkként sebeznek a szembogarak
de nem nézek vissza többet
megvédtem magamat tőled
néha egy részem még visszatéved
mondd, hogy éljem jól meg a véget
ha nem azt tesszük, amit kéne
mikor a valóság kilök a fényre
de csukott szemmel csak a zene lüktet
megcsalva az emlékezetünket

Felborult poharak, kiürült vasárnap
fél négy, a helyek már bezártak
eső van, bolyongok egyedül
keresem a búvóhelyet magam elől

Félek a fényben, senki se véd meg
nem alszom, de nem vagyok ébren
nem alszom, de nem vagyok ébren
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól

Van ébredéskor az a másodperc
mikor elfelejtem, már máshol kelsz
és minden ajtón benyitok, talán
ott leszel és nem más oldalán
de részünkről, ennyi vége
nincs miért tenni érte
csak kivárjuk, nézzük azt, ahogyan
semmi nem lesz már ugyanolyan

Füst a fényben, kéz a szem előtt
menekülök innen, nincsen levegőm
az élet veled öl, ez lélektemető
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő

Felébredni máshol

Azt mondod, az élet felnőttként fainabb,
De jó volt naivan elfogadni, ami van
Azt mondod, hogy sosem elég a jóból
De mégis jóval többet beszélsz a rosszról
Most ledobok, mindent, ami gátol
Lelépek, hogy többet lássak a világból
Sok a gond, fogok pár titkot, mint egy csomagot
és otthagyom valahol, hogy robbanjon egy jó nagyot

Én újra meg újra megélném
Kézbe’ térkép, az út szélén
Mert magával ragad az élmény
Mint az éjszaka fényei BP-n

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban

Lehúz a magány, de megnyugtat a táj
Mikor a magyar valóság után futnak a fák
A hideg hajnal összehúzza magát
Bújj ide, most védelmet nyújt a kabát
Induljunk el, vár egy idegen élet
Úton, síneken, vizeken, égen
Új impulzus kell, hogy többé váljak
Hogy itt felejthessem a problémákat

Én újra meg újra megélném
Kézbe’ térkép, az út szélén
Mert magával ragad az élmény
Mint az éjszaka fényei BP-n

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban
Nem pacsizok az állandóval
Most nyugodt vagyok, egy perce még állat voltam
Ég bennem a tűz megint, akarok küzdeni
Belül, még ha linknek is tűnök, közbe’ kint
Kiszakadok a megszokottból
Lesz okom, egy ideje má’ nem szorongok
És tudom, még el kell tévedni párszor
De van, hogy jobb felébredni máshol

Felébredni máshol
Eltévedni párszor
Felébredni máshol
Eltévedni párszor

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban

Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Ami benned…
Ami benned…
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Ami benned…
Ami benned…

Nehéz vagyok

Tegnap rossz 💩napom volt

Nem mondtam lehangolt,😔

Inkább küldtem egy kis szívet ❤️rád...

Mikor kelsz reggelre🌞

Nem leszek semerre🚫

Egy cetlin hagytam egy mosolyt tán... 

Tudom és belátom,☝

Hogy sokszor berántom

A rosszat és a jó szíved fáj💔

Írj rám, ha szeretnéd, 📲

hogy holnap te meg én👧+👨

Játsszuk mit játszanánk te szép lány...🙋

Hányszor is írtam

Hogy nehéz vagyok jaj?

Lesz még velem baj?

És hányszor is mondtam

Hogy más lesz jövőre 

Ígérem örökre?

Még mindig szeretlek😍

Nem mondtam lehet mert,

Nehéz úgy szólni, ha két szemed lát👀

Változnék hidd el én,👨

És mindig van remény,🙏

Ne engedj el és jó leszek tán... 🙌

Mikor kelsz holnap is,🐣

A napfény andalít,☀️

Lehet, hogy nem leszek ott veled már,

A hűtőre felírtam, ✍mert tegnap kihagytam,

A csókos szmájli az jól esett ám...👄💋

Nem érinthet meg

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Néha besüt a nap a szobába,
mégis hiányzik a fény,
már a napokat számolom, többet iszom,
te voltál a karomon a többletizom.
Mintha Angliában lennénk most, mindig esik,
hogy nem láttam előre ez idegesít.
Néha nem kell, hogy elvegyék, magadtól elveszed,
semmi sem alakul úgy, ahogy tervezed.
Sok év már eltelt, most jövök rá,
most növök fel, és most esik le,
már soha nem találok olyat, mint te,
cseréltem az autóm egy biciklire.
Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül,
a szél is elkerül, a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Ahogy felrakom a kávét főni,
ahogy a falnak szoktunk dőlni,
ahogy hallgatom a zenéket éjjel
ajkaid harapva mentél el.
Láttam találtál egy srácot azóta magadnak,
kalap volt rajta, meg alakra biztos hogy gyúr,
meg biztos egy úr,
a szemedben láttam a szerelem dúl,
de más, mint velem,
nem terveztünk, csak éltünk a mának,
ez nem győzelem, csak mentünk, ha várnak,
keveset aludva sem voltam fáradt.
Nem tudom, mással már próbáltam,
maradok a szívemmel kómában,
és hallgatom a dallamot, azt súgja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Mint a test a lábak nélkül,
mint a kéz az ujjak nélkül,
mint a test a lélek nélkül
olyan lettem végül.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.