Kettőből egy

Úgy volt, hogy elmondod, hogy lesz a viharból,
Viharból szép idő, ott láttalak múltkor én.
A fejemben zavar van, zavaros már a köd,
A ködtől én zavartan bámulok, s negyed öt van.

Nagyon korán van, korán van énnekem,
Hisz csak most jöttem, nem láttam én sosem
Szebbet én nálad, hát engedd, hogy maradjak,
Maradnék én veled, engedd, s nem zavarlak.

Csak az enyém ilyen szép, csak az enyém.
Lehet-e még, ugye még leszel enyém?

Játszhatunk még egy pár évet, én nem bánom,
Szerelmes lettem és ennyi volt magányom, értem én.
Hogy lesz a kettőből egy, mire odaér,
Oda, hol várhatna minket egy szép fedél?

Korán van, még korán, alszom egy keveset,
Hisz csak most jöttem, s nem láttam én szebbet,
Nem láttam én szebbet nálad, hát maradnék,
Párnám, ha te lennél, földre én nem esnék.